Nekem azzal telik így a szilveszter estém, hogy Facebook chat-en az elemezgetem egy haverommal, hogy mit jelent pontosan a "berúg" szó, és mi köze a részegséghez, miközben ő elektrotechnika dolgozatra készít feladatot, én pedig képeket küldök Bosziról annak, akitől hoztuk. Izgalmas. És mivel én azt mondtam, hogy idén nyelvvizsgázok angolból, sok sikert kívánt, reméli sikerül 3 óra alatt sikerül elintézni. De már csak 2 van... És BÚÉK!

Utólag boldog szülinapot Anyunak!

Kellemes karácsonyi ünnepeket, és sikeres, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Boldog névnapot Ganginak!

<3

Én mézeskaláccsal kínáltam az angoltanárnőmet, Bardócz pedig azzal a virággal, amit szünetben egy másik teremből "hozott". Csak azért egy volt, mert Lantos továbbította a másikat a saját csoportjába. Milyen kedves fiúk!

Eddig nem használtuk a Zsigulit, de ha igen, akkor Boszit megkötöttük, hogy ne szökjön ki. Próbáltuk ma, hogy ne kössük meg, szokja meg, hogy nem mehet el. Ez így nem volt sikeres. Ebből az utca lakói azonban csak annyit láthattak, hogy szalad lefelé egy kutya, utána megyünk Zsigulival, és Apu kényelmesen sétál utánunk pórázzal, aztán visszafelé Apu vezeti a kutyát, mi meg tolatunk utánuk.

Kati néni elhagyta a fogát. Szerinte beleeshetett a kukába, mert miután levitte a szemetet, leült rejtvényezni, és nem volt meg a foga. Valószínűleg kiesett a szájából, és nem vette észre.

....

...

...

...

...

???

Egy olyan tanárnál, akinél levegőt sem merünk venni, egyik osztálytársam képes órán mobillal facebookozni, enni és festeni magát egy időben.

"Mindjárt szaliavi!" De te már azt nem fogod megélni a szóbecézésért!

Egyébként a suliról annyit, hogy ha kiesik az ablak, akkor talán nem csocsót kéne venni, kettőt is (mi ez, kocsma?!), és ha minden szünetben megy a kibaszott sulirádió, szerintem illene megemlékezni a december 8-i sortűzről!

Szerintem elég gyerekes dolog azon összeveszni, hogy ki beszél ki kit, és még gyerekesebb dolog ezt verekedéssel megoldani. Gratulálok nektek, 18 éves, felnőtt lányok!

Tegnap a laptop összeszedett egy szép kis vírust, illetve kémprogramot, amit elvileg lehetetlen eltávolítani, mert ha megpróbálod, összeomlik a számítógép, és ez tényleg így volt (akit bővebben érdekel, Google, beírod Vundo). A NOD minden másodpercben azt kérte tőlem, hogy indítsam újra a számítógépet, mert akkor törli, de hiába: valóban kitörölte. A régit. De jött az új, és tulajdonképpen olyan 7000 valamennyi elhárított támadás volt (mert egy támadás felért kb néggyel). Tudtam, hogy a dolog újratelepítéssel megoldható, viszont mi lesz adatokkal? Abban reménykedve, hogy biztonsági másolattal a vírus nem kerül bele, a tegnap éjszakámat ennek létrehozásával töltöttem. Azonban, ahogy ma ismét bekapcsoltam, eltűnt a vírus. Ez most akkor egy csoda?

Megszabadultam a gipsztől, és nem soká indulok az infóversenyre. Drukkoljatok.

Köszi tesi óra, még sosem volt gipszem. Most meg... Gipsz-factor(y)... Ja, de amúgy jól vagyok.

Amikor azt hisszük, hogy elveszítünk valakit, valójában ő veszít el minket...

Az egyik tanárom levelét a Citromail kéretlen levélnek vette. Lehet benne valami...

Az óraállítással kapcsolatban csak annyit, hogy amikor felkeltem és ránéztem az 10-et mutató órára, nem tudtam eldönteni, hogy most 9 vagy 11 vagy 10 óra van. Csak azt tudtam, hogy világos van és kurva álmos vagyok még.

Published with Blogger-droid v1.7.4

Papának tényleg érdemes volt annyi fényképet csinálnia, beállítgatni (ide menj, oda menj, kicsit jobbra, kicsi balra, te gyere ide, te menj oda, húzd ki magad, ülj le, állj fel, cseréljetek helyet, stb), főleg úgy, hogy amikor elő akarta hívatni, kiderült: nem volt benne film. És ha belegondolok, hogy ő ugyanezt eljátszotta a Vajdahunyad várnál...

Ha azt mondom, hogy a UPC bekaphatja, az reklámnak számít?

Published with Blogger-droid v1.7.4

A legjobb bizonyíték arra, hogy a legtöbb ember a lehető legtöbb idejét a Facebook-on tölti, az az, hogy tesóm a bejelölést követő 3 másodperc alatt visszaigazolt...

Az egyik blogomra kimásoltam olyan HTML kódot, ami kiírja a dátumot, és a névnapot. Egy kicsit átvariáltam a szöveget, de nem néztem, a dátumhoz milyen szöveg tartozik. Belefutottam egy ilyenbe:

Papa bejött azzal a céllal, hogy a hagyományos fényképezőjének filmjén maradt pár kocka, azt most akkor rám elkattintgatja. Az egy dolog, hogy az ebédemet hagytam miatta félbe, és a már napok óta kócos hajam mindenfelé állt, és a fejem enyhén nyúzott; Papának sikerült kiválasztani a legjobb háttereket. Ilyen például a szétszáradt, csupasz növényszárak a tó mellett, vagy a Boszi által az udvar közepére egy halomba hordott rágott rongyok/cserepek/egyéb tárgyak, illetve a gittől fehér foltokkal rendelkező piros autó körülötte mindenféle emelővel, bakkal, és kerékkel. Csak az vigasztal, hogy sose odanéztem, vagy épp mozogtam, amikor Papa kattintott. (És aki e szó hallatán nem az egérre gondolt, az több, mint 20 éves)

Kb egy hónapja történt, hogy Anyuval elhagytuk a lakáskulcsot a Spar-nál. Sötét volt, de én visszamentem bicóval, kerestem, kérdeztem biztonsági őrt, körbejártunk, és ezt utána még pár napig csináltuk. Semmi. A kulcs elveszett. Ma azonban véletlen odanéztem a pénztárhoz, és amikor rámutattam, Anyuval egyszerre sikítottunk fel, hogy "A kulcsunk!"... Szerintem minket egész Salgótarján ilyenek miatt ismer. (Például egyszer a Tesco csomagmegőrzőjében elfelejtettük, hogy melyik szekrénybe tettük a táskát és a kulcson szám se volt, így a biztonsági őrrel kinyitattuk mind az 50-t...)

Lustit elütötte egy autó, de nem lett komoly baja, egy kicsit sántít, tegnap egész nap feküdt. Amikor az jutott eszembe, hogy előveszem a Hüvelyk Matyit, és leülök neki felolvasni, akkor elgondolkodtam, hogy szeretem a cicákat.

Amikor egy óra alatt már a harmadik szendvicsemet ettem, rájöttem, hogy nem azért jöttem az öt órás matekversenyre, hogy egyek, de mivel a feladatokat el sem nagyon tudtam kezdeni, nyúltam a negyedikért.

Amikor angoltanárnőmet vigasztaltam, mert meghalt a barátnője, még nem is sejtettem, hogy az nekem egy rokonom volt.

Nem működnek a telefonunk gombjai, így kb. 10 percig nyomkodtuk én, Anyu és Apu, hogy fel tudjam hívni Pótanyámat. Sikerült.

Amikor 17 óra előtt már lámpát kell kapcsolnom, hogy rendesen lássak, mert a borult idő még sötétebbé teszi, akkor szomorúan nézek ki az ablakon. Viszlát, Nyár!

El tudjátok rólam képzelni, hogy mivel nincs első órám, felsétálok suliba, miközben angolt tanulok? Remélem igen, mert én nem. Aztán, amikor megkérdeztem, hogy van-e perec, a csaj azt mondta, hogy "nincs, de kicsi van, de az is elfogyott". Tehát az sincs. Később pedig nem tudtam mire vélni, hogy miért van egy kukára ráírva, hogy "Baleset veszély!". Mert az épület szar, és a kuka van odatolva, hogy ne menjen oda senki...

Muki Manóra módosult.

Pár napja megállt mellettünk egy autó, és azt mondja a nő, hogy "hoszpitöl". Ebből kiindulva én szépen elmagyaráztam nekik angolul, merre menjenek, büszke voltam magamra, hogy ilyen jól ment, és Anyu pedig csak nézett. Aztán kiderült, hogy lengyelek voltak, és valószínűleg nem tudtak angolul.

Ült szünetben a mi 5 tagú csapatunk (mert Angi hiányzott), Noémi kapuccsinót szürcsölgetett, amikor Eszti megjegyezte, hogy minket meg se kínál. Noémi ivott egy kortyot, visszaköpte, majd megkérdezte, kérünk-e...

Tegnap pedig Apu beszélgetett a buszsofőrrel, egy néni odament, és megkérdezte, hogy ez a busz kimegy-e Somoskőbe, mert ő Molnár Palihoz akar menni trágyát rendelni. Apu közölte, hogy a következő busz megy ki, majd azzal szívatta meg a nénit, hogy mondta, hogy szerinte a Pali már eladta az összes trágyát, amin ő kiakadt, hogy majd ad a Pali fejére, mit képzel, hogy csak úgy elszórja, mikor ő minden évben tőle rendel. Gonosz Apukám van.

Kimentünk Salgóra és a Campingnek jöttünk vissza, hogy szedjünk gesztenyét. Itthon Anyu lekapcsolódott tőlünk, a kulcs pedig nála volt. Szerencsére már van gyakorlatom az ablakon bemászásban...

Olyan sokszor fordult már elő olyan, hogy a bicikliúton bicóztam, anyu sétált, jött egy motoros, anyu sikított, én pedig letérve az útról megálltam majdnem a patakban vagy jobbik esetben csak a fűben, hogy amikor anyu elkezdte mesélni, hogy "Az oszlopon a Vigyázz! Nagyfeszültség! tábla...", a "vigyázz" szóra automatikus elrántottam a kormányt a fűre...

Itt az idő, hogy nevet adjunk a kiscicáknak. Nálunk ez a kritikus, ugyanis elég gyakran változik. Először Béla lett volna az egyik, de kiderült, hogy lányok. Volt már Sajti, Kefír, Joghurt, és egyéb tejtermékek. Jött a Cirka is, de Anyunak nem tetszett. Jelenleg Pötyi és Muki...

Taknosz vadok, kidőtem. De az orvosi váróteremben egy nénin röhögőgörcsöt kaptam egyik barátnőmmel. "Kicsit lát, nagyot hall."

Hmmm, nem tudom, meséltem-e már azt a történetet, amikor a Zsiguli ajtaját úgy becsuktam, hogy többé nem lehetett kinyitni. Ma, amikor szenvedtem vele, hogy egy másik ajtaját csukjam be, Apu inkább odajött, és bezárta, mert nem volt biztos abban, hogy ha én fogom, akkor ki lehet-e még nyitni valaha. Nem volt alaptalan az aggodalma, ugyanis sikerült eltörnöm az ablaktekerő kart. Most már hiába kérdezem, hogy "Felhajtjam?", mert úgysem fogom tudni...

Elmentem bicóval a Gorkij tetőre az erdőbe. Oda, ahova még oviba mentünk egyszer és ahol én nem tudtam akkor jól érezni magam, mert szegény Brigi barátnőm azt mondta, hogy a száraz föld repedéseiből boszorkányok jönnek elő, és én félve ültem az egész kirándulás alatt az óvonéni mellett és vártam a délutánt, hogy jöjjenek anyuék és menjünk mamához.. És csak azt sajnálom, hogy erre már csak egyedül emlékezhetek, és se myvipen, se facebookon nem vehetem fel újra az ovis legjobb barátnőmmel a kapcsolatot, mert az internet nem tud csatlakozni a túlvilághoz. Error. A kapcsolat megszakadt. További információért forduljon internetes szolgáltatójához.

Meghatónak éreztem, amikor leültem, és a kanapé másik végéből a pár hetes kiscica nagy kék szemeivel engem bámulva elindult felém, a göröngyös takarón néhány perc alatt jobbra-balra dőlöngélve odatipegett hozzám, és után megpróbált felmászni a hasamra...

Jaj, csakhogy el ne felejtsem! Üzenném a tegnap Salgón levő két kisgyereknek: nem, Bear Grylls nem halt meg.

Voltam Salgón. Egy kis teszttel meglátjuk mennyire ismertek már engem, és ezzel tulajdonképpen el is mesélődik a történet.

1. A várban sok gyerek van. Erika mit csinál?

a.) Türelmes, és addig körbesétálgat a várban és fotózgat.

b.) Felmegy és lelök mindenkit.

2. A buszmegállóhoz vezető út a vár alatt van közvetlen.

a.) Erika okos, így először a Boszokány-kőhöz, aztán a várba, majd a buszmegállóba megy.

b.) Erika nem okos, így először kimászik a várba, vissza a Boszorkány-kőhöz, majd ismét vissza a vár felé.

c.) Talál egy harmadik utat, ami a legjobbnak bizonyul, de eltéved.

3. A Boszorkány-kőre két út vezet. Erika melyik választja?

a.) A legrosszabbat, életveszélyeset, ahol négykézláb mászik fel.

b.) Természetesen a jobbikat, nem meredek, és nem is hosszú.

4. Lefelé vezet egy út a semmibe. Erika mit csinál?

a.) Semmit. Vállat von, és visszajön.

b.) Elindul lefelé megnézni, hát ha van ott mégis valami.

5. Két buszmegálló van. Erika melyikbe fog menni?

a.) Abba, ahol sok busz jön, így nem kell várni.

b.) Oda, ahol ritkábban jön busz, mert ő a játszótérre akar menni.

6. Erika talál egy levéldarabot a zoknin. Mit csinál?

a.) Sikít, mert azt hiszi, bogár.

b.) Lelöki.

7. Erika előveszi a menetrendet...

a.) ...és megnézi, milyen busz jön munkaszüneti napokon.

b.) ...és megnézi, milyen busz jön munkanapokon, mert elfelejti, hogy vasárnap aztán, és csak a buszmegállóban jön rá, hogy a neki kellő busz nem is jön.

A helyes megfejtés: 1-(meglepő, de) b, 2-c, 3-a, 4-b, 5-b, 6-a, 7-b

Értékelés:

1-3 helyes válasz: Juj, te még nem ismersz engem!

4-5 helyes válasz: Közel jársz, kezdesz megismerni, de még nem vagy biztos.

6-7 helyes válasz: Gratulálok! Te aztán tudod, miket tudok összeszerencsétlenkedni!

Miért van az, hogy a magnóliát mangóliának olvasom, a mangót pedig magnónak?

Hetente kétszer van hét órám, és háromszor hat. De ebbe még előreláthatólag befogunk sűríteni egy kis angolt, egy kis informatikát, és egy kis matekot mert a nagyon hülye kislány benevezett egy csomó OKTV versenyre, és ebből a hülye kislányból az okos tanárok okos kislányt szeretnének faragni. Jébea tanárnő azt mondta, hogy a közgé megtanít minket gondolkodni, és azt hiszem tényleg erre lenne már szükségem. Bár, amikor órán olyat játszottunk, hogy becsuktam a szemem, Heni valahova rajzolt a füzetemre/-be valamit, és nekem azt kellett megkeresni, kezdem azt hinni, hogy még nem vagyok elég felnőtt ilyen komoly versenyekre...

Hiába vagyok jó matekból, és hiába alkotnak rólam az emberek jó vagy rossz véleményt; belülről nem ismerhetnek. Ahogy Horatius mondta (nem David Caruso karaktere a CSI Miami-ból), a tölgy ellenáll minden külsőségnek, de ha belülről emészti valami, a legkisebb szellő is kidöntheti. Ez az emberre is igaz. Egyre közelebb és közelebb vagyok ahhoz, hogy elbukjak...

Csak azért hagytam abba a nyolcadik egyenletrendszernél (ja, mert mondtam, hogy ez két ismeretlenes?), mert egy fontos beszélgetést kellett megejtenem. Szívem szerint még most is folytatnám, de már túl fáradtnak éreztem magam. Bárcsak egyszer a történelmet tanulnám így!

Ritka dolog az, amikor logaritmusos-hatványos-gyökös emelt érettségi feladatokból 3 tetszőlegeset kell megcsinálni házinak, én pedig már az ötödiket kezdem, de még nem szándékozom abbahagyni, ráadásul holnap nem is lesz matek. Hjajaj, vajon hány fokos lázam lehet?

Itt volt az egész nyár, hogy kimossam a táskám, de csak ma került rá sor. Kincseket találtam benne. Összenyomorgatott betétet, köpőcsövet, szétszakadt befőttes gumit, fülhallgatóról elhagyott szivacsot, eltört kulcstartót, és Noéminek kölcsönadott tíz forintost. És ha belegondolok, ha nem mostam volna ki is megtalálom ezeket, de egész évben ott lettek volna. Lehet, hogy vissza is pakolom...

Suliba kéne lennem. De nincs víz. Így én sem. Hazaküldtek.

Szerintem elég, ha csak annyit mondok, "nemakarooooooom!!!"

Mamánál vagyok, tegnap jöttem, és a Károlyiról lefelé versenyeztem egy bácsival, természetesen az úton. Nem. Csak kb 40 km/h-val előzgettük egymást. Ja, és ezt biciklivel. Nyugi, rendőr nem látta.

Éreztétek már valaha azt, hogy egyszerre gyűlöltök, és szerettek valakit? Hogy egyszerűen szíved szerint elküldenéd a fenébe, hogy soha többé nem akarod látni, de közben mégsem akarod elveszíteni? És nem tudod eldönteni, melyik érzés az erősebb...

Butuska lakásbiztosítók, nem tudják, hogy nekem még nincs lakásom? De azért lehet, hogy már be kéne biztosítani....

Boszit megcsípte egy darázs és bedagadt a pofija. Most a jobb oldala szerintem Bud Spencerre hasonlít...

Figyelem! Ma sikeresen odaégettem életem első karamellás tejét. Egyébként finom, és tisztességesen kisikáltam a lábast, mielőtt Anyu észrevenné.

Elhatároztam, hogy edzenem kellene, alakot formálni, erősödni. Az elszántságom odáig jutott, hogy fitness termeket nézegettem, miközben ettem a füstölt kolbászt...

We are sending out a love message to the world, a love message to the world...

Békát vadászunk. Most bement a szekrény mögé. Várjuk, hogy kijöjjön. De nem tudjuk, mit csináljunk vele, hogy visszük ki... Anyu valamit csapkod.

Amikor egy weblap megtekintésekor kiadott hirdetésként egy párkereső oldalt, és automatikusan beállította, hogy férfi vagyok, kötelezőnek éreztem a partner neméhez szintén férfit választani. És volt találat...

Kellett egy pár perc, mire leesett, hogy nem fogva-cogva, hanem fog vacogva...

Tegnap szidtuk magunkat, hogy mi a fenéért kellett továbbjutnunk az informatika versenyen? Ezért igen:

- nem kellett hangversenyre menni,

- jó pont Tanárnőnél,

- kurva büszke vagy magadra,

- mindenki büszke rád,

- pénteken nem kell tanulni, csak bemegyünk, megcsinálunk egy feladatot, és 3 óra múlva jöhetünk haza.

Ezért nem:

- hetente kétszer-háromszor ott baszod a rezet még plusz másfél órán keresztül, ahelyett, hogy rég itthon lennél,

- szombaton lesz a verseny, így nem pihenhetsz nyugodtan,

- a versenyen öt órán át kell a szemedet kigúvasztani a kényelmetlen széken.

Pedig informatikus akarok lenni...

Voltam fent a padláson. Találtam kincseket: számlákat, fényképeket, filmeket, könyveket, régi játékokat, fejetlen barbikat, darászfészkeket, és egy plüss lila nyuszit, amiről kiderült, hogy egy barna kutya.