Elvesztettük a kutyánkat, a kocsinkat, én pedig még a irataimat is. Az út szélén baktatok elemlámpával, miközben nézem a telefonomat. Harmincadika van, 1 perc múlva már harmincegyedike. Sötétben botladozok udvarokon, miközben a saját félelmeimet győzöm le. Tudom, hogy mire el fogok aludni, addigra kelhetek is fel. Remeg a lábam a fáradtságtól. Egyre őrültebbek a napjaim.
Hanyatt dőlök az ágyon, a kezembe temetem az arcomat, és hitetlenül nevetek. Ez az én életem.
Translate
2019. július 30., kedd
2019. július 23., kedd
2019. július 18., csütörtök
Heteken át gyülemlett bennem a stressz, ami tegnap végre kitört belőlem. Ugráltam a kanapán, miközben pingponglabdát dobáltam a falhoz, és a hangszórókból maximum hangerőn üvöltött a this is radio hardcore, ready to dance. Két gondolatom volt. Az egyik, hogy ha dédapám még élne, akkor most kapna szívrohamot, hogy mi művelek a lakásában, a másik pedig az, hogy az ember sosem nő fel igazán.
2019. július 10., szerda
2019. június 28., péntek
2019. június 25., kedd
2019. június 4., kedd
2019. május 13., hétfő
2019. február 21., csütörtök
Ott van a múltunk egy távoli tájon,
s az elveszett éveket el lehet érni újra.
(Presser - Sztevanovity: Örökre szépek II.)
s az elveszett éveket el lehet érni újra.
(Presser - Sztevanovity: Örökre szépek II.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)