Scooby-Doo, merre vagy?

Mielőtt kilombosodtak a fák tavasszal, leláttam az útra, és figyeltem, mikor jössz.
Miután lehullanak a levelek ősszel, lelátok az útra, és figyelem, hogy már nem jössz.

10 perc múlva éjfél, a szülinapom. Hosszú évek óta ez az első alkalom, hogy egyedül töltöm, és éjfélkor nem ölel át senki, csak a magány, és a kezdetektől nézve ez az első alkalom, hogy a napot zokogással indítom.

Amikor el akartam pakolni a ruháimat, rájöttem, hogy tipikus nő vagyok. Van itthoni rövid ruhám, vagy elmenős ruhám, van hosszú ruhám - mert fázós vagyok ugye - és van biciklizős ruhám. És van egy szép, karfás fotelem, amin mindezeket tárolom.

Amikor képes vagyok elmenni a szombat délelőtt 10 órái tömegnyomorban vásárolni miattad, akkor becsüld meg magad, mert piszok jelentesz nekem!

Ülök törökülésben az ágyam közepén, a markomban szorongatom a Tőled kapott nyakláncot és éneklek, hogy pont ott, ahol álmodsz, pont ott, érezlek, álmodom én is....

Hogyan éljem túl veled?
Hogyan éljem túl nélküled?

"Rács? fal? bástya? torlasz?

nem véd meg magadtól!

- Amit másról mondasz:

az is csak rólad szól..."

(Fodor Ákos)

Az utóbbi időben minden reggel azért teszem fel a sminkemet, hogy eltakarjam a valóságot és abban reménykedek, hogy nem fogom lesírni.

Napsütötte miskolci hűvös reggelek. Lehet ezt nem szeretni?

A nyomtató vicces kedvében volt, én pedig nem. Így történt meg hogy a szoba közepén állva üvöltöztem egy tárggyal, hogy "Mi bajod van már megint?!"

A csillagszórózás nem vált be, a szerencsétlen széria folytatódik. A párom folyamatosan hajtogatja hogy meg kell látnom a jó dolgokat. Igaza van. Kiálltam az erkélyre, és körbenéztem. Nem azt kell nézni, hogy elköltöztek tőlem a nárciszok, hanem hogy kihajtott egy krumpli az erkélyládában.

Együtt sírunk egymásért.