Kitúra-Tom

- Kitúrsz a helyemről!
- Ez nem hiszem el. Kitakarózik, felül, nézelődik, majd visszafekszik kicsit odébb, néz ki a fejéből, aztán meg elkezd sárkányoskodni, hogy kitúrom a helyéről.

Vannak, vannak.

Vannak (béna) pillanatok, amikor az emberi teremtmény szégyenének érzem magam. Például akkor, amikor egy fogkrém darabkát belekatapultálok a szemembe, aminek következtében fél liter könny zúdul ki, és utána a maradék fogkrém egy részét sikerül a hajamba kenni (nem, nem a belógó végére, hanem a fejem tetejére).

"Akartam már szólni..."

Amikor találkozok a szomszéd bácsikával és beszélgetésünk során, vészjósló hangon elkezdi mondani, hogy "akartam már szólni...." és lefagyok, hogy mi rosszat csináltam, majd folytatja, hogy vigyázzak az erkélyen a biciklire, mert tőlük már vittek el, és nem akarja, hogy én is pórul járjak. Nem véletlenül szeretem ezt a lépcsőházat.