Meleg van, versenyt biciklizek egy repülővel, tűz a nap, a távoli Mátra vonulatai felett vágómadarak köröznek, a fülemben 10 évvel ezelőtt menő dance zene szól. Még nyár sincs, de már imádom!

Ülünk a teraszon, faljuk a doboz fagyit és közben a szembe szomszédokat nézzük, és kritizáljuk őket. Pont, mint akik egy moziban ülnek és elemzik a filmet.

Valahogy úgy kezdődött kicsit több, mint két hónappal ezelőtt, hogy feküdtem az ágyon, zenét hallgattam és egyre többet nézegetem a telefonon a képet Rólad. Abba a képbe nem lehetett nem beleszeretni. Beléd nem lehetett nem beleszeretni.

"- Padlón vagyok!
- Ha olyan rossz ott neked, akkor állj fel onnan!"

Nem az a durva, hogy nem találtam, hova tettem el a távirányítót, hanem az, hogy fel akartam hívni telefonon.

Egyik chatablakban a múltam, a másikban a jövőm.

A lehetőségek azért jönnek, hogy éljünk velük.