"Annyira felbaszta az agyamat, hogy le akartam harapni a csillárt a plafonról, mert kitalálta a nagy szeretet ünnepelésében, hogy mi lesz akkor, ha én már nem leszek. Mondom, olyan nem lesz, mert örök vagyok és elpusztíthatatlan, de mondta, hogy az életben egyszer vegyek komolyan valamit (...) Azt mondta, hogy nélkülem az élete az olyan lenne, mint amikor elhalványodik a film végén az utolsó jelenet, és nem is akarja ő már a stáblistát megnézni, hanem inkább utánam halna. Mondom, szomorítsd el a kurva nénikédet, de ne engem"
