End again

Most nyilván kellene valami összefoglalót írnom az évről, ti pedig szerintem ismertek annyira, hogy tudjátok, hogy ilyet nem kaptok. De azért ezzel a zenével kívánok boldog új évet.

A szokás nagy úr

Ha nem nálam lett volna a Ford kulcsa, míg így majdnem fél év után is majdnem beálltam egy korallpiros Zsiguli mellé és órákig vártam volna Anyuékat, egészen addig, amíg nem hív, hogy pár autóval odébb a fekete Escort-hoz kellene mennem. Na jó, talán az is segített, hogy kocka Lada volt, nem kombi...

Párbeszédek III. - Az utcabeli ikrek kislányok

Ikrek: - Hol van a bácsi?
Én: - Elment a másik utcába.
Ikrek: - Miért?
Én: - Mert ott lakik.
Ikrek: - Miért ott?
Én: - Ott vettek házat.
Ikrek: - Miért ott?
Nagypapájuk: - Lesz még egy pár kérdés.
Ikrek: - Hol laksz?
Én: - Ott a kútnál van egy ház, és abban.
Elmegyünk egy másik háznál.
Ikrek: - Ebben laksz?
Én: - Nem.
Ikrek: - Miért nem?
Nagypapájuk: - Ti miért Szolnokon laktok?
Ikrek: - Hova mész?
Én: - Haza.
Ikrek: - Miért most mész haza?
Én: - Hogy hazaérjek, mire jön a Jézuska.
Ikrek mutatja a kislabdát.
Én: - Szép labdátok van.
Ikrek: - És a tied?
Én: - Nekem nincs.
Ikrek: - Miért nincs?
Nagypapájuk: - Mert ő már nagy, neki nem kell labda.
Ikrek: - Miért?

Egyszavas. Vagy kettő?

Az időképen találtam egy rovatot, hogy "Egyszavas". Fehér lesz-e a karácsony. Izgatottam kattintottam rá. Vajon nekünk kell kitalálni, hogy igen vagy nem? Erre egy kép fogadott, és olyan szöveggel, hogy "nem valószínű". Akárhogy is számolom, ez szerintem két szó...

Vedd fel és dobd odébb!

Ahogy mentem hazafelé, egy üres kávéspoharat görgetett a szél. Egy néni felvette. Elmosolyodtam. Kevés ilyen ember van manapság. Majd fogta, összegyűrte és bedobta a virágtartóba...

A meghitt ünnep

Én is az előítéletes emberek közé tartozom, én sem tolerálok bizonyos típusú embereket. De amikor a buszon ülve utaztam hazafelé és a pár perccel ezelőtt rosszalkodó kicsivel másabb színű gyerekek elkezdték énekelni az óvodában tanult karácsonyi dalokat, akkor elmosolyodtam. Ezt jelenti, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, hogy tényleg nem számít, ki  milyen színű, nő vagy férfi, gyerek vagy felnőtt és a többi...

Kávé!

Zsófival kishíján elaludtunk analízisen, képtelenek voltunk figyelni. De a kávé tényleg csodát művel és felébreszt. Az óra második felét végigpofáztuk.

Plusz egy óra mínusz egy óra

Vicces dolog az óraállítás. Nálam általában azon az órák mennek jól, amik maguktól állítódnak be. A többi meg kedve szerint jár.

Alteregó

Mindig is érdekesnek találtam ezt a cikket: http://mortemaeternus.blogspot.hu/2012/08/ne0crysis-danger-doppelganger-termeszet.html?zx=92aa287c361662e2
Röviden az a lényege, hogy mindenkiből 7 másolat van, eltérő helyen, eltérő élettel, de a hasonlóság félelmetes. Szerintem létezik ilyen. Most azonban, amikor Miskolcon a középsulis magyartanárnőm 10 évvel ezelőtti énje sétált velem szemben, kezdem tényleg elhinni, hogy ez igaz...

Intelligencia

A radiátorom a szörcsögés mellett már nyüszíteni is tud. Kezd egyre intelligensebb lenni.

Csak a zene

Sötét van, hideg van, fázol, nehéz a bőrönd, soká jön a busz, elfáradtál, fáj a lábad. Egy kerekesszékes férfi gurul keresztül a tömegen. Majd megnyugszol. Becsukod a szemed és hallgatod, hogy citerázik. Hirtelen minden szép és jó lesz...

Hazatérések

Két helyen lakni fura és jó. Furcsa otthonról hazamenni. És rájöttem, hogy megérkezni sokkal nehezebb, mint elindulni. A szülői otthont elhagyni könnyű sírás nélkül. Búcsúpuszi, ölelések, jókívánságok, integetések. De hazatérni sokkal nehezebb meghatott sírás nélkül. Látni a szülőket, ahogy várnak, és várni, hogy megálljon a vonat, és leugorhass a nyakukba. Mert mindegy hol vagy, mindig az lesz az otthonod.

Dreams come true

Azt gondolnánk, hogy rossz felébredni egy olyan álom után, amiben minden rendben van, sikeres és ebből kifolyólag boldog vagyok. Nem. Kellemes érzés felébredni egy ilyen álomból, mert erőt ad, hogy hamarosan így lesz.

Monológ egy pályaudvar mosdójában

"Nahát, de rég voltam ilyen helyen. Ez igen, ez higiénikus. Nahát Csöpi. Ez már egy rendes hely. Még papír is van. Ez igen Csöpi. Ez már egy rendes hely. Rég voltam ilyen helyen. Még szappan is van. Nahát Csöpi, egy szavunk se lehet. Ez már egy rendes hely." - hallottam, miközben pisiltem.

Egy csöpögő csap szisztémája

A dolog két hete kezdődött, amikor csöpögött a csapom. Kijött a szerelő. Megnézte. El kell zárni a vizet az egész házban, hogy meg tudja csinálni. Nem egy teljes hét múlva visszajött. Nem találtak kulcsot a főelzáró csaphoz. Majdnem egy hét múlva ismét visszajöttek. A dolog úgy fordult, hogy most már van kulcs, de rájöttek, hogy nincs elzáró csap. Közel tízen voltunk már a lakásban, amikor kiderült, hogy a főelzáró csap nem működik, ergo be kell jelenteni, hogy először azt megcsinálják, amihez az egész sor vízét el kell zárni. Vagyis, még hetek kellenek és ki tudja, hány ember ahhoz, hogy nekem kicseréljenek egy csöpögő csapot.

Esik eső

Ahogy elmentem pisilni, a kádból kilógó esernyőt elértem, és megnéztem, száraz-e már, közben a mintáját tanulmányoztam. Ezért jó, ha egyedül van az ember, és nem nyit rá senki, amikor éppen egy nyitott esernyővel ül a wc-n.

Az otthonom mindenhol

Amikor a tömött vonaton utazunk az ajtóban állva Miskolc felé, odakint robog a táj, és egyhangúan zakatolunk, ránézek az üvegre és elmosolyodok a Salgglass emblémáján. Salgótarján elkísér az utamon.

Ami még nem volt

Sose hittem volna, hogy egy lakótelepi panellakásban is fogok 7 óra előtt fűnyírásra ébredni...

Kettő balkéz költözik

Még nincs teljes fél napja, hogy elköltöztem Miskolcra, de már tönkrebasztam a konnektort...

Kettő balkéz

Mindig is tudtam, hogy balfasz vagyok, és bármiben kárt tudok tenni. De amikor tönkreteszek egy szekrényajtót, vagy egy nyeles ablakmosót, az már túl megy minden határon.

Csak egy pillantást...

Én hiszem, hogy mindennek van oka, és megértem ha a Sors nem akarja, hogy összetalálkozzunk, beszélgessünk. De azt miért nem engedi, hogy csak lássam őt egy pillanatra, például a buszról. Ennyi miért nem jár nekem?

The Final Countdown

Eddig izgatottam vártam a szeptembert. Most pedig kicsit megrémít a gondolat, hogy csupán két hét és egy új élet kezdődik, és egyedül  leszek egy idegen városban idegen emberek közt. Olykor szeretem a változásokat, olykor rühellem. Itt nem tudom eldönteni. Valami jobb lesz, valami nem. És nem tudom, melyik erősebb.

(No) Comments

Most  a blog megjegyzéseit nézegettem. Egy csomónál ott volt, hogy "Tényleg?" Mit jelenthet az? Mindegy, nem kattintottam rá. Pedig akkor hamarabb rájöttem volna, hogy hülye vagyok. Hamarabb rájöttem volna, hogy az az egyik bejegyzésem címe...

Blogolok...

Ahogy nézegettem a blog statisztikát és hogy milyen kereső szavakkal találnak meg, szembesülök azzal, hogy az én nevemmel keresik a blogot, tehát tudják, hogy mi a teljesen nevem, és hogy blogot is írok. Egyszóval ismer. Megtalálhatta ezt tanárom, volt osztálytársam, rokonom, elvégre nem nagy hírű, kevesek körében ismert és látogatott. Egy pillanatra elgondolkoztam. Vajon hány ember baszna pofán egyes bejegyzéseimért?

Lada és Mercedes

Amikor Apu kiment az utcába kipróbálni a Zsigulit, örömmel mentem vele, mert visszafelé vezethetem. Ez idáig rendben volt. Amikor azonban hazafelé jöttünk a 19 fős Merci Sprinterrel, Apu az utca végén leállt a szélére, és intett a fejével, hogy üljek át, én vezetek (lábujjas, slattyogó papucsban), akkor olyan rémülten másztam át, mint akit akasztófára visznek...

Kudarcba fulladt éjjeli kirándulás

A terv: kimegyünk Salgóra este, utolsó vissza le, és ha Apu jön haza éjszaka, hazahoz.
A megvalósítás percről percre:

20.06: Jön a 63-s busz, felszállunk.
20.33: Átszállunk a 11B-re.
20.48: Salgón a végállomáson leszállunk a buszról. Megnézem a menetrendet kiragasztva, 22 órakor megy vissza az utolsó.
21.00: Megállunk a vár alatti parkolóban, mert ott van térerő és internet, így le tudok tölteni egy menetrendet. Rájövünk, hogy ugyan kifelé jön később busz, de üresen megy vissza, tehát 22-kor megy az utolsó.
21.05: Elindulunk visszafelé, mert így ki nem tudunk menni, a következő busz egyben az utolsó is.
21.08: Az erdőben elkezdek fotózni vakuval és elemlámpával, majd a Holdat próbálom megörökíteni. Végül a játszótéren kötök ki, ahol Anyu fényképez.
21.52: Beülünk a buszmegállóba.
22.00: Jön a busz, elindulunk haza.
22.18: Végállomás, leszállunk megvárni a 63-st. Közben kiderül, hogy az a sofőr lesz az utolsóval kifelé, akivel kifelé mentünk, tehát hazahozott volna minket.
22.37: Jön a 63-s, felszállunk rá, de nem indulunk, ugyanis egy szabály szerint mindenkinek be kell várni a 22.45-t. Leáll a városban a buszközlekedés. Gondolkodunk, hogy még visszamenjünk-e  a Tóstrandra, de már fáradtak vagyunk.
22.45: Újraindul a buszközlekedés.
23.00: Hazaérünk.

A bagoly fél a pókoktól

A múltkori itt tartózkodásomkor a pók onnan fentről a sarokból szépen elvándorolt valahova. Most összeszedte a bandát, hogy a nagybüdöslófasztnekem, a múltkor is ő ment el, úgyhogy jobbnak láttam kompromisszumot kötni és elköltözni. Így kerültem a pici, kényelmetlen kanapéra, de legalább itt túlélem.

Night

Ülni mamánál az ablakban éjszaka és nézni a falu fényeit és ahogy esik az eső. És angolul chat-elsz az egyik tanárral, aki nem is tanított, de nemrég rájöttetek, hogy egyformák vagytok és mert ő angolt tanul és mert útközben együtt írtátok a háziját.

2 és 8 kerék

Rájöttem, hogy úgy nem lehet biciklizni, hogy eltervezem, hova megyek, kinézem az utat, felkészülök rá, viszek inni. Nem. Akkor lehet eljutni a régen kigondolt helyre, ha semmi nélkül elindulok, mert úgyis csak az utca elejéig megyek. Tegnap is így indultam el, és 24 km-s kör közepette eljutottam a bátonyterenyei Gyürky-Solymossy kastélyba.
Este pedig sikerült legyőznöm az új görkorival a múltkori korláttal való ütközés miatti trauma okozta félelmemet, miszerint nem tudok megállni.

Hal(l)atlan

Tudtam, hogy van halunk, mert én hoztam haza. Tudtam, hogy Anyu pucolja, mert közben beszélgettem vele. Amikor azonban a hűtőben kaja után néztem, és szembe jött velem a tálból kilógó lepucolt halfej, sikítva vágtam be a hűtőajtót...

A végső szó(beli)

Holnapután szóbeli. Tanultam én életemben először, de hát el is felejtettem. Úgy gondoltam, két nap nekem elég 60 tételre. A legenda szerint valami irodalomtörténeti atlaszt is lehet használni, úgyhogy elkezdtem nézegetni. Amikor Madáchnál az Éva, a pórnő helyett Éva  pornót olvastam, úgy gondoltam, talán itt az ideje abbahagyni a tanulást, és hinni abban, hogy most lesz valami, ami még nem volt. Csoda.

Hello, vidék! Utoljára

Rikikiztünk éjfélig. Sétáltunk hajnalig. Éjszakai városfények. Rájöttem arra, hogy milliószor mentem már el amellett az ember mellett, aki én vagyok. 4. helyezett lettem. Jutalom hangszórót cipeltem. A matektanárral az angol háziját írtük a kocsiban. Kapualjba berohantunk és vártuk, hogy elmenjen a vihar. Szivárványt és villamot fényképeztem és közben hosszasan nevettem egy szegedivel. Éjjel beszélgettünk Büszke lettem a saját eredményemre, és az infotanárnőmre, akit szintén jutalmaztak munkájáért. Szeged, Szeged, kibaszottul fogsz hiányozni!!!

Az időjárás észjárása

Ülök a buszban és bosszant, hogy nem mehetek ki a verőfényes napsütésbe, mert emellett szakad az eső. Ez legalább olyan, mint amikor zuhogó esőben sétáltunk haza napszemüvegben és rövidujjúban, mert közben tűzött a nap...

Met-ERA-lógia

Reggel Anyu ül az asztalnál, issza a tejeskávéját, én állok a mikró előtt, várom, hogy melegedjen a víz, közben játszok a kanállal, és teljes természetességgel közlöm, hogy számítottam az esőre, mert délnyugatról az Adriától hidegfront jött, és kialakulhatnak szupercellák is. Mostanában rá vagyok kattanva az időjárásra.

Érik az alma

Holnap kezd a minőség ellenőrzés, hogy beértem-e. Tudom, hogy most mindenki arra számít, hogy valamit írok így érettségi előtt. Örülök, hogy ti számítotok valamire. Én már semmire. Még a saját tudásomra se.

 "Én magabiztosan mentem oda. Tőlem nem tudnak olyat kérdezni, amit tudok."

(Apu)

Kornyikálás csapó kettő

Sikerült annyira megbetegednem, hogy a szerenád második része helyett egész délután aludtam, de ha akartam sem mehettem volna vissza, mert magyartanárnő konkrétan óráról zavart haza, hogy menjek aludni. Aztán a pénteki ballagásra úgy ahogy összeszedtem magam, bár nem tudtam átérezni az igazi hangulatot. Ofő a teremben felejtette a csokrot, ami indulás előtt pár perccel jutott eszébe, és természetesen ilyenkor az ajtó sem akar kinyílni. De meglett a virág, szépen lezajlott, az eső csak akkor szakadt, amikor már itthon voltunk. Meghatott, hogy Infotancitól kaptam ajándékot, és a virágcsokrok közül egyet elhagytam. Röviden ennyi. A képeket tudjátok, hol találjátok!

Kornyikálás csapó egy.

A tegnapi szerenádunk elég jól sikerült, voltunk Lapújtőn ofőnél, kedvesen fogadott, örült nekünk, meglepődtünk, hogy mennyien jöttünk össze, és véletlen megittuk az utolsó üveg borát, valamint a buszsofőr nagyon szeretett minket, amikor oda-vissza ki kellett adni 12 jegyet, és nem tudja, milyen szerencsés, hogy a többi 12 kocsival ment. Aztán a Vásártéren voltunk tesitancinál, aki az erkélyről dobálta nekünk a puszikat. Aztán még az elmúlt napokban volt ballagási meghívás és a meghívás a ballagási meghívásra; magyartanárnő hamar ment ki óráról, hogy leplezze, hogy megsirat minket; és sok lehangoló búcsúzkodás. Holnap lesz a közös szerenád, valamint akttanárnőt is meglátogatjuk, de azt hiszem, hogy én már csak tátogni fogok a ballagáson is, mert sikerült megbetegednem. Remek az időzítés, mert ha így haladok, kibasznak érettségiről, mert a folyamatos köhögéssel és krákogással zavarom a többieket. Élet, imádlak!

Robi és a vámpír

Talán nem kell bemutatni az imádott vámpírt, Robert Pattinsont. Érdekes, hogy még az Alkonyat előtt jó pár évvel született a Vampire című, vámpírról szóló eurobeat zene, melynek előadója a színészhez hasonló nevű Robert Patton.

Hello vidék!

Csocsó. Sör. Rockzene. Rongykocsma. Szeged, imádlak!

Szelesecske

Hopp, szélvihar. Valami repült. Ja, csak egy asztal volt.

Nincs címe

Zokogni. Hisztizni. Ordítani. Szeretni. Szeretve lenni. Mosolyogni. Nevetni. Sikítani. Félni. Emlékezni. Megbocsátani. Bocsánatot kérni. Felejteni. Szenvedni. Újrakezdeni.

Rövid, rövidebb, még rövidebb

Mivel olykor suliban jegyzetelni elég gyorsan kell, nyilván nem lehet szépen körbefogalmazott mondatokat leírni. Erre egyrészt ott vannak a rövidítések, én azonban egyénieket alkalmazok. Ezért történt meg az az eset, hogy Heni nem tudta értelmezni a kgt füzetemben levő "Mo-n No után Jpn a legnagyobb auipari beruh. cél: harm. fejl. ill. öko fentarthtó fejl. bizt." mondatot.

Fiskális és monetáris politika

Az egész osztály fel van háborodva, hogy elég gondunk van az érettségivel, erre most még egy ország gazdaságpolitikai programját kell elkészítenünk. Meg sem merek szólalni, hogy tulajdonképpen nekem ez tetszik, és egy nagyon jó kihívást látok benne, amivel örömmel nézek szembe. Bár azt hiszem, egy pár alkalommal elő fog kerülni ez a "közgazdaságtan, utállak!" dolog.

...

Elég csak körbenéznem. Retardált fogaskerekes szamarak vesznek körül. Ilyenkor igazából azt kívánom, bárcsak lennék egy totemoszlop!

Okay

Na, jó, tévedni lehet. Valójában csak azért volt ezt, mert elmeséltem és így deaktiváltam. Tudjátok: az álmok is csak akkor válnak valóra, ha nem mondjuk el senkinek.

Pápa-láz

42 percet vártam arra, hogy felszálljon a Sixtus-kápolnából a füst, és természetesen fekete. Tudtam én ezt. Anyu megjósolta, hogy csütörtökön lesz meg és Erdős Péter lesz az, illetve ezek közül az egyik teljesülni fog. Lássuk, mennyire lesz igaza! (Bár lehet, hogy elmondtam, és így már nem hat).

Tényleg?

Most ez a kép elsőre poénos lehet:

De nézzük csak meg jobban! Tényleg idióta egy nő, ha gyereket szül?! Hát nem ez minden nő álma, hogy anya legyen, hogy lássa, ahogyan a gyereke felnő, hogy büszke lehessen rá? Szerintem egy kicsit át kellene gondolni, mielőtt kurva poénosak akarunk lenni!

Összefoglaló - Táncsics-hét

Hétfőn megnéztük a Valahol Európában musicalt vegyítve Narnia krónikáival,ugyanis rejtélyes módon a szekrényen keresztül is ki tudtak jutni a házból.
Kedden a nyomozós angol csapatversenyen beszarattak, továbbá sikításra és kurvaanyázásra késztettek az iskola pincéjében.
Szerdán megnyertük volna a német kincskereső versenyt, ha tudtam volna, hogy a Dornröschen egy értelmes szó, és Csipkerózsikát jelent.
A csütörtöki Táncsics-kupa nem végződött fegyelmi tárgyalásban (még) az előző évtől eltérően, azonban a pálinka hiánya nem is tudta kellően összerázni a csapatot egy jó helyezés eléréséhez.
A pénteket én személyszerint két könyvjutalommal zártam, és a gálán nagyobb szégyen lett volna 11 emberrel kiállni a színpadra előadni a szalagavatós táncot, mint az, hogy nem léptünk fel.

Képi hatás

Várható volt, hogy a tablóképen fog vitatkozni az osztály, és amikor arról volt szó, hogy a tanároknak nem így kellett volna a háttér, akkor közöltem, hogy örüljünk, hogy eljutottunk odáig, hogy van tablónk. De arra nem számítottam, hogy osztályok, sőt iskolák fognak összeveszni a tablón...

Írni, de mit?

Lyukas órában a suli ablakában ülve a (kivételesen) meleg radiátoron, írhatnékom van, de nem tudom miről blogoljak. Lehetne az előző két órában írt duplaórás versösszenhasonlító irodalom dolgozatról, amibe beleírtam, hogy metaforák sora van benne, majd idéztem, csak igazából nem tudom, mi az a metafora... Vagy a tegnapi infoversenyről, és hogy hogyan szívattam meg magam a töridolgozattal, amit nem kellett volna megírnom, mert be se kellett volna mennem...

OKTV új köntösben

Elmesélem az OKTV infoversenyt, mert egy kicsit vicces... főleg azért, mert egy kicsit másképp volt, mint eddig (kezdjük ott, hogy 200 pont helyett idén 400 pontos...)

A feladatok nem voltak nehezek, csak macerás, és kevés volt az idő szokás szerint. Bár szerintem könnyebb volt, mint az első forduló.

Az elmúlt években sokan voltunk, két terem is tele volt versenyzőkkel. Most mindössze 12-n voltunk, abból ketten voltunk OKTV-sek, a többi 10 pedig Nemes Tihaméros (ugyanez a verseny, csak az alsóbb évfolyamoknak). Ez nagyon kevés!

Eddig mindig olyan szépen meg volt szervezve. 9-kor kezdett, de fél 9-re be kellett érni, mert volt megnyitó. Rögtön az aulában regisztrálnunk kellett, stb. Anyuék felvittek megint fél 9-re és zárva volt az iskola! Volt ott egy srác meg egy lány, Dorina, és ott álltunk kint, hiába csöngettünk. stb. Szerencsére pár perc múlva jött tanárnő is. Azt mondta, hogy igazgató úr hozza majd a kulcsot. Előbb jött a karbantartó, ő engedett be. Ekkor kiderült, hogy nincs meg a 109-s terem kulcsa, úgyhogy tanárnő elvette egy másik tanár kulcscsomóját (amin volt vagy 200 kulcs), és odaadta nekem, hogy keressem meg, melyik nyitja ki. Az ajtón pedig két zár is van, tehát minden egyes kulcsot végigpróbáltam az alsó és felső zárba is, mire sikerült kinyitni. Jött Dorina is, tanárnő adta nekünk az ajándékokat (hűtőmágnes, csokik, oklevél, toll, egérpad, stb), és azokat mi rakosgattuk szét a padokra, ott rohangáltunk verseny előtt. Olyan volt, mintha azon a versenyen vennénk részt, amit mi szerveztünk. Ezért kaphatnánk pluszpontot is!

Kinek a pap, kinek a paplan...

Én is megtanultam a karkötőcsomózást, majd a 4. elkezdése előtt gyorsan rájöttem,  hogy ami nekem jobban megy és szívesebben csinálom, az a gyöngyfűzés, és ezen felbuzdulva az unalmas hétvégén és betegen, amikor nem nagyon mozdulhatok ki az ágyból elhatároztam, hogy megtanulom a peyote-fűzést (hering-fűzés vagy méhsejt, ahogy jobban tetszik), előkerestem a pendrive-ról a Bead&Button magazinokat, és belekezdtem egy fülbevalóba:

A felső piros sorok vannak peyote-fűzéssel

Anyu is kedvet kapott, és - bár ő kicsit ügyesebben - összedobott egy fülbevalót:

Párbeszédek II. - Orvosnál

Bemegyek. Odaadom az ellenőrzőmet. Orvos kinyitja, nézi a félévimet.
Orvos: - Történelem miért lett négyes?
Én: - Nem az erősségem.
Orvos: - Van rajz?
Én: - Igen. (Nem látja?!)
Orvos: - Miket szoktak rajzolni?
Én: - (Anyádat!) Amiket a tanárúr mond.
Orvos: - De miket? Csendélet, ilyesmi?
Én: - Igen. (Ön is lehetne csendélet.)
Orvos: - Miért csak két tantárgyból lett dicséretes?
Én: - (Mert a többi tanár irigy odaírni, hogy "di").
Ápolónő közbeszól: - Maximalista... Melyik suliba jársz?
Én: - Közgazdasági.
Orvos: - Táncsics Mihály.
Én: - (Engem kérdezett!)
Orvos: - Mi a panasz?
Én: - (De jó, hogy eszedbe jutott megkérdezni, miért vagyok  itt!) Nagyon a fáj a torkom, a fejem és hőemelkedésem van.

Lencsevégen a havas város

Amikor suli után csak háromnegyed órám van a buszhoz, én pedig elhatározom, hogy nehéz iskolatáskástól kimászok a város fölé olyan lépcsőkön, amiken még száraz, normális időben is félek, mindezt csupán néhány képért, akkor nem gondolnám, hogy normális vagyok. De szerintem megérte.

Rajzok

Négyest kaptam a rajzomra, mert hogy egyik részét nem lehet értelmezni. Azt a részét, amibe ő javított bele előző órán. Aztán Orsi rajza is négyes lett. Biusé pedig ötös. Ezzel csak az a baj, hogy mind a hármat én rajzoltam...

Ki vagyok én?

Nem hiszek a horoszkópban, többnyire nem igaz rám. Aztán találtam egy kicsit másféle horoszkópot. Megnéztem. "Egoista köcsög". Azt hiszem, ez már közelebb áll a valósághoz.

Fából vaskarika, fonalból "ékszer"

Ezt én is megtanultam tőle, de én túl türelmetlen vagyok ilyenekhez, és ha elkezdem, a legjobb esetben csak egy év múlva fejeződik be, így én nem büszkélkedhetek ilyen klassz munkákkal. Viszont ajánlom nektek Gangeszék blogját, akik nem sajnálják az időt és a fonalat a karkötőkre. És megéri!

http://kreativkodunk.freeblog.hu/

Hogyan?

Elmúlt már karácsony, úgyhogy Kellemes Húsvétot, és Bújjék, ahova fér.


Egy jó tanács így karácsony utánra. A fát szerintem nem könnyű leszedni. Összegabalyodik a boa a gömbbel, felakad a tűlevélben, stb. Hát most mondok egy gyors megoldást, amit ma sikerült felfedeznem véletlen folytán.s

Hogyan szedjük le gyorsan a karácsonyfánkat? (kategória: rombolás, karácsony)

Ez a módszer akkor működik, ha a fa ajtóval szemben van, de másképpen is megoldható. A lényege annyi, hogy suli/munka után a táskánkat csak dobjuk le valahova a fa elé (ha nincs táska, bármi más megfelel, csizma, kabát, macska, fazék). Menjünk ki, együnk, mosogassunk, stb., amíg végleg el nem felejtjük, hogy ott van a táska/csizma/kabát/macska/fazék. Induljunk el valamiért a szobába (ne nézzünk a lábunk elé, az mindent elront!), és mikor megtörténik a hasra esés, azért kapálózzunk a kezünkkel, és kapjuk el azt a nyavalyás gallyat! Kész is vagyunk! Ez után nincs más dolgunk, mint elrakni azt a néhány épen maradt gömböt, a többit pedig megoldja a porszívó (ezt akár másra is át lehet hárítani).