Tök jó, hogy az ingyenes próbanyelvvizsgáért 3000 forintot kell fizetni...

Szombaton infoverseny, ezért tegnap se kellett volna menni, de nem akartam nagyon lemaradni. Az egy dolog, hogy kgt tanárnő haza akart küldeni, de az infótanárnőm feltette azt az értelmes kérdést, hogy órákra is bemegyek-e. Kedvem lett volna azt válaszolni, hogy nem, ha becsengetnek én leülök a folyosón, de mégsem vagyok bunkó. Sőt, néha még magam is meglepődök, hogy milyen kedvesen el tudok beszélgetni mosolyogva az idősebbekkel, ahelyett, hogy a sok hülyeséget nem tűrve fejbe vágnám a hozzám legközelebb levő legkeményebb tárggyal. Pedig nem vagyok agresszív. Annyira...

A zsúfolt, tömött buszon utazva, egymás lábán állva egyszer csak az a mondat hangzik el a busz közepéből, hogy "Béla, ne nyalogasd azt a csövet, mert nem leszünk jóban!"

Az általam rendezett angolverseny legkínosabb pillanata az volt, amikor szerettem volna bejelenteni a következő feladatlapot, de elfelejtettem a saját történetem címét. De elcsórtam And' tanárnőtől két tollat. Az egyiket azért visszaadom neki...

Amikor egyik ismerősöm kb. nyolcadszorra hívott fél óránként, azért már mégis csak felvettem, mert csak valami baj lehet, ha nem adja fel, aztán kiderült, hogy csak az új biciklijét akarta megmutatni...

Sikerült úgy felöltöznöm, hogy alulról Xena-s, felül tipikus Erikás, a hajam pedig Thomas Anders...

Csak egy cellux kellett, és Noémivel összehoztunk egy olyan ötletet, hogy ráragasztottam a kréta két végére. Ofőnek nagyon csúszott, és törölgette a táblát, nem zsíros-e. Aztán eltört a kréta, lebukott a cellux, de mi nem. Vagyis tagadtunk mindent. Aztán már csak And' tanárnőre sikoltottam rá, amikor a hátam mögött megszólalt...