Szombat, hétfő

Szombaton ugyanebben az időben németórán gépezhettünk, és arra vártunk, hogy vége legyen ennek a második órának, és mehessünk haza, mert nincs fűtés. Most megint itt ülök németen és gépezek és arra várok, hogy valaki mondja, hogy mehetek haza.

Eljött a pillanat...

Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Évek óta féltem tőle, de tudtam, hogy nem lehet megúszni, meg fog történni. És igen. Eljött az idő. 4 év után. Eljött a pillanat, hogy órákba telt a megoldás. Meghallottam azokat a szavakat, amit nem akartam, amitől féltem.
"Nem tudom a jelszót..." mondta Norbi és innentől kezdve órákba telt megtalálni a wifi jelszavát, amit úgy tudtunk megoldani, hogy reseteltük.
Tudtam, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor szükség lesz a jelszóra, és senki nem fogja tudni...

Párbeszédek I. - Laptopvásárlás

Anyu vs. Bolti Eladó
- Laptopot szeretnék.
- Ó, itt van ez,1 giga DDR, 320 giga HDD, pontpontpont.
- Olyan nincs, ami 2 gigás?
- Milyen programokat szeretne használni?
- Nem használni, írni.
- Itt van ez. 2 giga DDR, 320 giga HDD. Más színben nincs, és a fiúk nem igazán szeretik a pirosat.
- Nem gond, lánynak lesz.
- Lány létére programozó?

Papírok intézése, közben egy tv eladása is megtörténik. Vissza tér a Bolti Eladó.

- Hm. Lány létére programozó? Hm.

Mint aki halkan belelépett...

Irodalom órán Karinthy verse, amiben kifigurázza Kosztolányit, azaz Mint aki halkan belelépett, eszembe jutatta a veszprémi hazautazást, és tegyük hozzá, hogy bizony nem pocsolyába léptem, ha értitek, mire gondolok. "...egyszerűen rosszul érzi magát" - mondja Tanárnő. Igen, a szagoktól tényleg rosszul éreztük magunkat...

The English Final Exam

Nincs azzal semmi baj, hogy holnap szóbelizek angolból. Az már nagyobb probléma, hogy nem találom a papírt, amin a témakörök vannak, és igazából nem motiválatlanul keresem...

Ez ki volt?

Miután napokig, hetekig nyafogtam magyartanárnőmnek, hogy helyesírási gyakorló feladatokat szeretnék a versenyre, és hiába mondta azt, hogy a neten keressek rá, alig találtam. Aztán felfedeztem, hogy a sulink honlapján ott van évekre lebontva. Ezt magyartanárnőm rakatta fel, hogy ne rágjam tovább a fülét, vagy eddig is ott volt, és csak én voltam ilyen balfasz?

Google a barátod!

...nem csak keresésben.
Én tényleg nem szidni akarom a másik blogszolgáltató(ka)t, és ki sem mondom a nevüket, mert ez még a marketingben is tilos, de azért látszik, hogy a Blogger üzemeltetője a Google, egy világcég, hiszen ezzel (lekopogom), még sosem volt semmi bajom ellentétben másik kettővel, amit eddig kipróbáltam.

Várni rád, várni rád...

Anyu fél 7-kor elment sorszámért, majd 8-ra én mentem utána. Suli helyett 1,5 órát ültem az SZTK bőrgyógyászatán, majd 4 órát rejtvényeztem, idegeskedtem, kínomban röhögtem a sebészetén egy dátumért...

Feltámadás

1 év után újra. A hosszú kómából felébredt. Újra él. Újra itt (ott). Örömmel jelentem, hogy tovább él, ahogy azelőtt. A fotóblogom újra él.
http://kerapictures.freeblog.hu/

Költözés

Figyelem! Az aranyköpéses blogomnak költözésre volt szüksége a főbérlő miatt (értsd: kabbe másik blogüzemeltető!), ezért az új lakcíme: 

http://aranykopeseink.blogspot.hu/

Valahol a város felett

Salgótarjánról nem érdemes csak a rosszat mondani, mert mindenki csak azt teszi. Pedig valójában gyönyörű környezetben fekszik.

Sofőrök

Most jöttem rá, hogy igenis tiszteletre méltóak a buszsofőrök. Elég kemény idegek kellenek elviselni az utasokat (a köpöcsövező gyerekeket, vagy az éneklő asszonykórust), de a buszok minősége is fel tudja nyomni a pumpát az agyunkban, hiszen minden váltásnál 5 percig gurulunk üresbe, mire bekapja valamelyik sebességet, ha egyáltalán eljutunk odáig, hogy beinduljon. Arról már nem is beszélve, hogy szűk utcákban kell megfordulni úgy, hogy mindkét oldalon patak van, vagy a szerpentineken minden kanyart úgy bevenni, hogy az elejét teljesen átvisszük a másik sávba...

Kis Hörcsögöm, jó éjszakát!

Ég veled, Hamlet! Nálam töltöttél kerek másfél évet (2011. ápr. 20-2012. okt. 20.)

Sokan csak egérnek, vagy patkánynak neveztek, de nekem több voltál. Elképzelhetetlen, hogy egy olyan kis állatka, mint Te, mekkora szeretetet tud adni. Ahogy iskolából hazaértem, rögtön előbújtál a kis vackodból és rohangáltál körbe-körbe. 

Vajon jó gazdi voltam? Jó környezetet teremtettem Neked, jól érezted itt Magad? Vajon tehettem volna azért, hogy ne hagyj itt ilyen korán?

Késő

Talán ez a szó tudja legjobban jellemezni az életet, nem csak az enyémet. Mire lehetőséget kapunk, mire sikerül, mire megtehetjük, mire alkalmunk nyílik rá, mire ráébredünk, akkorra már többnyire késő. Már nem lehet mit tenni, elkéstünk. 

Tegnap történt egy ilyen eset irodalomórán, amikor a fiúk Tanárnőt bántották. Akartam rajta segíteni, vagy változtatni a helyzeten, de nem tudtam. Csak jóval utána tehetném. Amikor már mindegy, már nem lesz értelme.

Viszont egyes dolgokat meg lehet előzni. Legyőztem a gyávaságom csak azért, hogy mégegyszer ne forduljon elő, hogy késő, hogy időben elmondhassam, amit szeretnék. Szembe kell nézni néha a gyávaságunkkal, mert le lehet győzni! Nem ugyanaz gyávának lenni, megfutamodni, mint félni. A dupla vagy semmit azért találták ki, mert néha tényleg mindent fel kell rakni egy lapra, de nem mindegy, hogy hasraütésből rádobom, vagy előtte kicsit utánajárok, hogy mennyi esélyem van a vesztésre. Csak egyre kell figyelni: ne legyen túl késő...

Könyvajánló helyett 2.

Valójában én szerettem a vámpírokat, angyalokat és egyéb misztikus lényeket, de az Alkonyat valahogy kiölte belőlem ezt, és a Vörös Pöttyös könyvek sem vonzottak igazán. Egy verseny során nyertem egyet, amit bár én választhattam ki. Hirtelen rábökni egyre nem könnyű, hiszen nem igazán ismerem az ilyen típust, és nem olvashattam el mindegyik rövid összefoglalóját (ami néha semmit se mond), így kiválasztottam Alex Flinn - Csók pont jókor c. könyvét egy félreértés. Hatalmas betűvel az angol cím van ráírva, A Kiss In Time, amit én Intime, azaz valami intimnek gondoltam. Bár ehhez köze nincs, elolvasva mind a 376 oldalt 3 nap alatt, mondhatom, hogy klassz könyv. Csipkerózsika-feldolgozás, ahol a Talia elalszik az orsótól, és 300 év múlva Jack, a 21. századi srác kelti fel csókjával. Talia bekerül a 21. századi vívmányok közé, és célja, hogy Jack beleszeressen, hiszen ha felébresztette, ő a végzete. Azért találom különösen jónak ezt a könyvet, hiszen titokban az író összehasonlítja a 18. századi életet a királyok és parasztság idejében a mai, 21. századdal. További érdekesség, hogy a történetet felváltva ismerjük meg Talia és Jack szemszögéből.

Salgótarján 2. - Atlantis

Talán a városunk is Atlantis sorsára jut, és víz alá kerül? Valójában itt nincsenek óceánok, tengerek, a tavak is törpeméretűek, és a Zagyva-folyónak csak egy kis patakocskája folydogál. Mégis, a vízvezetékeket tekitve elönt a víz. A környékünkön (alig pár utca) a nyár alatt csak 18 csőtörés volt, és a város több részén is feltör a víz, markoló tör aszfaltot, ÉRV feliratos szalagok futják körbe a gödröket...

''Hülyén nézek ki?''

''Hülyén nézek ki?'' tette fel a kérdést osztálytársam, miután levette a vastag, meleg pulcsiját.
Alaposan végignéztem rajta. Fehér, kötött, hosszabb derekú pulcsi, farmernadrág, fehér tornacipő. Értetlenül néztem rá.
''Miért?'' kérdeztem végül én, akinek annyira kell a divat, mint a csapdában levő rókának a seggbekúrás.
''Hát ezzel a cipővel.''
Tág szemekkel néztem rá. Tényleg ezen kell problémázni?

Kinek mi jut eszébe...

Annyit olvastam már Gangesz aranyköpését, pontosabban a hülye szavak írását/mondását/kitalálását,  hogy angol osztályozó vizsga szóbeli része előtt, csak két szóból álló kifejezés járt a fejemben: döglött teve.

Kocsma a táskában

Pénteken hazafelé jövet Kecskemétről, az infoversenyről, tanárnőéknek sikerült egy liter (tehát ez egész üveg) pálinkát kifolyatni a csomagtartóban, rá a táskáinkra. Miután ezt hétvégén kimostam, nem bírtam sokáig, és ma reggel a vonatra várva kifolyattam a kólámat, amiből a nadrágomra is jutott, ahogy a táskát ölbe vettem. Orsi is kedvet kapott, ő is összekólázta a nadrágját a táskája jóvoltából...

Huszonegy

26 mínusz 5 az egyenlő 21. Csakhogy a 26-ból 5 nem kivonást jelent, hanem helyezést. Hogy 26 csapatból 5. lettünk!

Hogyan mondjam el?

Tulajdonképpen napok óta a frappáns bejegyzés szövegén gondolkodok, amiben leírom, hogy bejutottunk a weblapkészítő verseny döntőjébe, ami azt jelenti, hogy holnap és holnapután Kecskeméten leszek...

Könyvajánló helyett

"Nem ölnek meg minket abban a pillanatban, hogy meglátnak. Használnak bennünket.
Szex.
Szinte semmit sem éreznek irántunk, de az ágyban kedvelnek bennünket."

Karen Marie Moning - Keserű ébredés

No cars! Who cares?

Autómentes nap alkalmából mi annyit tettünk a környezetért, hogy autóztunk a fekete matricás, füstölő Zsigulival.

Ő vezetni jár...

Ő vezetni jár. Ez a legfontosabb. Minden körülötte forog. Minden percben ez a téma. ''A múltkor esett, mikor is? Ja, amikor ment vezetni.'', meg ''Nem tudott elmenni vásárolni, mert ment vezetni." és a "Reggel korán elment, ment vezetni." Érdekelt az valakit, hogy nyelvvizsgáztam? Kérdezte azt meg valaki, hogy hogy sikerült, van-e már eredményt, milyen lett? Nem. Még a saját tesóm se. "Hogy ment a vezetés?" Ezt bezzeg megkérdezik tőle. Fáj, nagyon fáj. Én is a rokonok vagyok, én is az unoka vagyok, a húg vagyok, ami utóbbi ő ráadásul nem is. Mi lenne ha feltalálnám a rák elleni gyógyszert, vagy egy találnék egy új bolygót, ami alkalmas az életre? Semmi. Ő vezetni jár...

Sportolj 3x1 órát...

...de a merészebbek összeköthetik biatlonnal a kutyasétáltatást éjszaka. A módszere annyi, hogy röviddel éjfél után fuss jópár kört az elszökött kutyád után az utcádban, majd kergesd biciklivel (akár most már ki is lehet menni az utcából, mondjuk a főútra, hogy izgalmasabb legyen. Ne aggódj, ilyenkor nincs nagy forgalom!) Ezután ráteheted a pórázt az ebre, és már ő is annyira fáradt, hogy tulajdonképpen alva haza tudod sétáltatni. Kiváló testedzés az egész családnak! (Figyelem! KIPRÓBÁLT! Mondhatnám azt is, hogy true story...)

Salgótarján 1. - A dögszagú város

Tény, hogy Salgótarjánt sok féle városnak lehetne nevezni, de szerintem a "dögszagú" jelző a legújabb és legjobban illő az utóbbi időben. A dolog még augusztus elején-közepén kezdődött, amikor a zagyvapálfalvai felső temetőből érdekes szagok jöttek, de hát ott a kuka, a rothadó virágok és még ki tudja, hogy egyes emberek az éj leple alatt milyen szemetet hordanak oda. Nem sokra rá a pálfalvai Spar feletti bicikliút egyik részén is kibírhatatlan dög "illat" van. Egy állat teteme már elbomlott volna egy hónap alatt, nem? Talán egy hulla? Még az is lehet, ha beesik onnan a gazba, sosem látnánk meg; és aki nem jár folyamatosan arra, miért is keresné? Csakhogy már a Sugár úton, a Tesco-nál és a város más részein is meg-meg csap a kellemesnek nem mondható illatocska. Mi történik itt? Csak én lettem paranoiás, vagy tényleg tetemek, hullák hevernek szanaszéjjel?!

Szívvel a botosokért

Amikor az orvosnál ülve hirtelen felpattanok, hogy bekísérjem a nénit, majd mikor jön ki ugyanezt eljátszom, akkor elcsodálkozok magamon. Valójában a botjukkal tudnám őket fejbevágni...

Hurrá!

Bár még egy hónap még teljesen a kezemben tarthatom, attól én még kibaszottul büszke vagyok magamra!

(Mi) Lenni vagy nem lenni?

Kati néni megkérdezte, miért nem leszek informatikus helyett inkább számítástechnikus? Hmmm, most hogy így mondta, még meggondolom...

A fasza iskolakezdést egy nagyon hasonló folytatás követte: néhány fiú igazolatlant kapott, mert tegnap ellógott tesiről....

Az első napunk úgy kezdődött, hogy az igazgató kérette a fiúkat, mert beszélgettek az ünnepély alatt (ki nem?!), majd az igazgatóhelyettestől kaptak, amiért fociztak a folyosón... Ez annyit jelent, hogy a próbaidőn levő osztálytársaim közel voltak ahhoz, hogy első nap kibasszák az iskolából.

Megállok a krétarajz felett az bicikliúton.
"Milyen hegyes fasz! Ja, hogy ez cseresznye!"
...

Most, hogy nézegettem a weblapkészítés alapjait, és egyebeket, találtam benne egy mondatot, ami mintha kimondottam nekem íródott volna: "Csak olyasmihez nyúljunk, amiről tudjuk biztosan, hogy mi az!"...

Mama szomszédjának unokája olyan rendetlen, hogy amikor meghallottuk a hangját, a társasjátékok mentek az ágy alá, mi pedig elbújtunk. Ha meg mégis bejön, Enikő ''mutat valamit a telefonon''. Teljesen természetes jelenet, hogy állunk a szobasarokban, és képeket nézegetünk a mobilon...

''Ágazott sajt, dinóvonal, szardellagömb, igensztár'' - activity-ztem unokatesómmal...

Kis éji mese

Hajnali 1 óra volt. Sötét, de fülledt idő. A falu nyugovóra tért, minden elcsendesült. A lány a nagymamájánál aludt. Egyszercsak a szobát halvány fény töltötte el, az éjszaka csendjét megtörte a jól ismert Windows szignál.
''Faszomba!'' - gondolta a lány - ''Nem kapcsoltam ki a hangszórót!''

Most így éjféltáj az jutott eszembe, hogy ha a SMS a 'short message sending' rövidítése, akkor magyarul miért nem RÜK, mint 'rövid üzenet küldése'?

Anyuval olyan szinten röhögtünk a csuklós busz végében (józanul!), hogy egy nőci egy idő után elunta, és előre ment a kislánnyal, mert holt részegnek nézett minket. Mi pedig, ahelyett, hogy meghúztuk volna magunkat, még nagyobb vihogásba kezdtünk, ami azt eredményezte, hogy az előttünk ülő srác megmozdulni nem mert...

A vattapamacs lejárati idejét nézve mélyen elgondolkodom: mi tud ezen megromlani?

Pont egy éve, hogy meg kellett válnunk Macitól.

Gyorsan elment a hét. Voltunk Veszprémben szanaszét, rokonlátogatásra mentünk az állatkertbe, kaptam Hannától puszit, Misi bácsi csinált 4-s gyertyából 1-t, majdnem elkapott a vihar Balatonfüreden, elámultam Tihanyban, gömböcöltem a Balatonban és nagyjából ennyi.
A kép viszont sokkal több, tehát kötélidegek kellenek végignézegetni, de azért itt vannak.

Megjöttem Veszprémbe 3 napja, a játszótereket meglátogattuk, és pár szobrot is meggyaláztunk (tökön rúgtam, seggberúgtam, lemajmoltam és szamárfület mutogattam neki. Megyünk még állatkertbe és megsimogathatjuk a rokonainkat is.

3 nap és rettegj Veszprém!!!

Salgótarján belvárosában leszakadt az ég, amiről azért nem írok bővebben, nem mellékelek képet, mert a Facebook már tele van vele. Ha már időjárás jelentés, akkor mondhatjuk azt, hogy elvétve található Photoshop zápor, akik a Loch Ness-i szörnyet szerkesztették a vízbe. Előrejelzések szerint hamarosan várható Titanic-os képek.

Mert tényleg emlékparkra, szoborra, emlékműre kell költeni a pénzt, nem arra, hogy legyen egy kibaszott csatorna, ami rendesen elvezeti a vizet, vagy annak egy részét...

Mostanában kicsit elvesztem, de most visszatérek. Mivel informatikusnak készülök, itt az idő egy kis informatikát is beleépíteni a blogomba. (Mivel a múltkori problémám a laptop-on jó, valószínű a másik géppel van baj, de azért leírom, hátha valaki más is már-már muzeális darabnak számító számítógépet használ :) Ha, nem, akkor tekerd át a bejegyzést)

Nyilván találkoztatok már azzal a problémával, hogy neten volt egy .pdf fálj, amit nyomtatni szeretettek volna, természetesen szerkesztve. Ha le tudod tölteni, akkor rengeteg pdf to word toolbar, program and online converter közül válogathatsz. De a fájl nagyméretű, gyakran szétesett, és kész rémálom az újraszerkesztése. A nyelvvizsgámra készülve én is találkoztam ilyen dokumentummal, ami számomra tartalmazott olyan felesleges információt, amit nem akartam kinyomtatni, de hiába kutakodtam Save, vagy Print parancsok közt, nem találtam. Noteboard keigészítőt használva a Chrome-hoz azonban volt más hasznos dolog a helyi menüben.
Elsőként innen telepíteni kell a noteboard kiegészítőt, ha Chrome-t használsz (ha nem, akkor tekerd át a bejegyzést, vagy válts böngészőt). Elképzelhető, hogy telepítéskor be kell jelentkezni, de utána offline is használható.
Ha ez kész, keresd meg az adott dokukentumot.
Kijelölsz egy részt, jobb gomb, helyi menü, 'Save selection in board notes' >> 'Save seletion in board notes' (ismét). Ekkor a boardnotes ikonján kattintva (a címsor végén) egy kis "cetlin" megtalálod a kis kimásolt szöveget. Duplán kattintasz, innen pedig már az ismert kijelölés, másolás, Word, beillesztés, stb.
Nem valami nagy hűdenagyonértekagépekhez bejegyzés, de remélem valakinek hasznos :)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mik történtek velem? Anyukámat pajzsmirigyre műtötték a héten, már itthon van, teljesen jól van, és ahogy hazajött az volt az első, hogy rendezkedett, vitte a ruhákat mosni, és azon gondolkodott, mit lehetne takarítani (pedig rendben tartottam a lakást).

Néhány napja szomorúan vettem tudomásul, hogy a szépszemű, pucsító, csipogó cicám eltűnt.... de várjunk csak... mi volt ez a nyekegés? Pötyi hazajött!!!

Boszi annyira félt éjszaka a vihartól, hogy bemászott az ablakon a nagyszobába és a fotelben aludt...

Nos, akkor így az utolsó óránkon én felírom a v-t az akáció!!! elé, és bár most még következik egy évzáró, ez már nem lényeges, mert tulajdonképpen szakad az eső. El ne álljon!

Egy röpke fél órás értetlenkedés után sikerült megfejteni az sms-t,miszerint "Szia draga! Foton vagyok, nem biztos, hogy fel 1-ig hazaerek..." nem azt jelenti, hogy fotón vagyok, hanem Fóton vagyok...

Azért ne egy olyan ember próbáljon nekem tanácsokat adni a szabályos biciklis közlekedéshez, aki az úton szétdobálgatva a szotyihéjat rám dobja....

Egy kislány és nagymamája párbeszéde rólam:
- Rollerezik a néni!
- Nem gyerek volt az inkább?
- Nem, néni volt!

De aranyos *.*

Boldog szülinapot Rebekának!

Voltunk Apuval a Caterpillar gyárban munkásokért. Eltévedtünk a gödöllői Tesco parkolójában, és majdnem megelőztünk egy buszt leálló motorral...

Tudom, hogy két nappal megkéstem, de akkor is nagyon-nagyon boldog szülinapot Gangesznek! <3

Most, hogy megtiltották, hogy a buszmegállóban cigizzenek, mennyivel jobb, hogy most már a kuka helyett a fűre van szétdobálva a csikk?! Gratulálok! Több ilyen törvényt, mert még szerencsés emberek még tudtak itt élni...

Ma mentünk a könyvtárba egy zalaegerszegi költő előadására, de másfél órát késett, mert az intercityről elfelejtett leszállni Hatvannál, és elment Miskolcra, onnan vissza Hatvanba, és oda már a könyvtárból kocsit küldtek érte, de nem voltunk abba se biztosak, hogy jó kocsiba ült. De végül lejött, és hiába nyafogtunk Tanárnőnek, vissza kellett menni a drága Ofőnk matematika imádatának köszönhetően...

Ráment az egész napom, a fél kék, rózsaszín és arany színű gyöngykészletem, az egész idegrendszerem, és a drót szétvágta a kezem, de csak egyszer vágtam földhöz. Ahhoz képest nem is lett olyan rossz, mint elsőre gondoltam...

Tök jó, hogy az ingyenes próbanyelvvizsgáért 3000 forintot kell fizetni...

Szombaton infoverseny, ezért tegnap se kellett volna menni, de nem akartam nagyon lemaradni. Az egy dolog, hogy kgt tanárnő haza akart küldeni, de az infótanárnőm feltette azt az értelmes kérdést, hogy órákra is bemegyek-e. Kedvem lett volna azt válaszolni, hogy nem, ha becsengetnek én leülök a folyosón, de mégsem vagyok bunkó. Sőt, néha még magam is meglepődök, hogy milyen kedvesen el tudok beszélgetni mosolyogva az idősebbekkel, ahelyett, hogy a sok hülyeséget nem tűrve fejbe vágnám a hozzám legközelebb levő legkeményebb tárggyal. Pedig nem vagyok agresszív. Annyira...

A zsúfolt, tömött buszon utazva, egymás lábán állva egyszer csak az a mondat hangzik el a busz közepéből, hogy "Béla, ne nyalogasd azt a csövet, mert nem leszünk jóban!"

Az általam rendezett angolverseny legkínosabb pillanata az volt, amikor szerettem volna bejelenteni a következő feladatlapot, de elfelejtettem a saját történetem címét. De elcsórtam And' tanárnőtől két tollat. Az egyiket azért visszaadom neki...

Amikor egyik ismerősöm kb. nyolcadszorra hívott fél óránként, azért már mégis csak felvettem, mert csak valami baj lehet, ha nem adja fel, aztán kiderült, hogy csak az új biciklijét akarta megmutatni...

Sikerült úgy felöltöznöm, hogy alulról Xena-s, felül tipikus Erikás, a hajam pedig Thomas Anders...

Csak egy cellux kellett, és Noémivel összehoztunk egy olyan ötletet, hogy ráragasztottam a kréta két végére. Ofőnek nagyon csúszott, és törölgette a táblát, nem zsíros-e. Aztán eltört a kréta, lebukott a cellux, de mi nem. Vagyis tagadtunk mindent. Aztán már csak And' tanárnőre sikoltottam rá, amikor a hátam mögött megszólalt...

Juhú, visszakaptam az aranyköpéses blogomat! (megérdemel még ez egy köszit?). Hamarosan átköltöztetem, vagy hagyom. Még nem tudom...

Amikor a pirosnál megállt mellettünk egy autó, és a sofőr a két ülés közül sültkrumplit eszegetett, Rebekával nyálcsurgatva és sikítva tapadtunk a busz ablaküvegéhez.

Az egy dolog, hogy az édesítőtabletták pont a kb. 2x2 cm-s vízbe esnek bele és áznak el, de a kávétól hányingerem lett, majdnem leöntöttem magam és majdnem meg is fulladtam benne. Ki átkozta el? (Az már mellékes, hogy leesett a körzőm és kettétört a vadonatúj hegye...)

Mama most akar csatornáztatni, meg hogy hogy kéne a szennyvizet elvezetni, tehát egész végig, amikor kint voltunk, és én ettem, tulajdonképpen az volt a téma, hogy merre folyjon a szar...

Tudom, hogy én is morgolódok a Közgére, de én igazából azt a pár kisköcsögöt gyűlölöm, akik mindenhol vannak, és a költségvetéssel vannak gondjaim, de egyébként szeretem. És ne merje senki leszólni!

Gratulálunk, Anyu a hős, akinek e-mailjének köszönhetően újra ég a házunk előtt a lámpa 3 hónap után! Mondjuk mivel tegnap hajnalban a szomszéd kocsijáról leverték a benzintartályt, és a rendőrök 1,5 órán át helyszíneltek, szerintem az égő lámpa nem is olyan rossz dolog...

Az egy dolog, hogy a drága XY blog bassza visszaadni az aranyköpéses blogomat, de Youtube-ról miért kellett letiltani saliadefiestaenlos90 csatornáját, az egyik legjobb Eurodance-feldolgozások gyűjteményét?

Nem a Nógrád Volánt kellene szidni, hanem józan ésszel elgondolkodni: te pénz nélkül hogy vásárolnál? (Harisnyás trükk nem jó válasz!)

Nagyon itt van már az ideje firkantani valamit, de nem érek rá, mert egyrészt a mai 3 órás infoversenyem után holnap 1,5 órás matekversenyem lesz, a szabadidőmben pedig várom a nyarat. Ezenkívül már a normál naplómban is le kéne írni, hogy milyen szar a sok hó, mennyire ki voltam akadva vasárnap meg még hétfőn is a kurva nyelvvizsga meg az államilag-nemállamilag finanszírozott továbbtanulás terén, hogy utólag boldog szülinapot kívánjak Pótanyunak, hogy óriási terveket írjak le, hogy a szerelmi csalódás után írjak az újrakezdésről, és tudtam, hogy valamit el fogok felejteni!

Rossz a kenyeres kocsija, úgyhogy nálunk reggel hét előtt úgy jön a kenyeres, hogy egy Fiat Ducato és egy kockalámpás Lada kombi kergeti egymást, miután az utca elején átpakoltak egyikből a másikba, illetve később vissza...

Amikor végre sikerült megértenem, miért nevezik azt a típusú antennát lepkének, akkor rájöttem, hogy az inkább szitakötőre hasonlít.

Azt álmodtam, hogy Ganginál voltam Veszprémben (ami tulajdonképpen Karancsalja volt), ő egyik osztálytársánál volt, én pedig az utcán játszottam valami kisgyerekkel meg hason, háton, mindenhogy csúszkáltam a jégen, aztán este boldogan meséltem Ganginak, hogy olyan jó volt, a csatornafedelek meg betongyűrűk, a gyerekkoromra emlékeztetett. Utána az etesi útnál levő füves területen (ami egyébként még mindig Veszprém volt), volt egy csomó cirkuszi utánfutó, lakókocsi, és azt néztük, hogy kerülhetett oda, mert az autónyomok nem stimmelnek. Végül át akartunk menni az úton, én bicóval, és egy autó majdnem elütött, majd a hapsi kiszállt idegesen, én nem tudtam elmenni, mert a cipőfűzőm rátekeredett a pedálra, adott valami papírt, és azzal fenyegetett, hogy beperel, de aztán mi kinyomoztuk, hogy a pert én nyerném meg, mert semmi nem történt. Az álomból pedig egy mondat maradt meg szó szerint, amikor Gangi osztálytársa (Tomi) rám köszönt, hogy "Szevasz, te geci!"

Anyu volt orvosnál, nem magas a vérnyomása, nem cukros, hanem vírusos garatgyulladása van, és mondták, hogy mit tegyen. És ezt a fül-orr-gégészeten nem tudták megmondani?

Továbbá beteg vagyok, nem voltam suliba, így faceről tudtam meg, hogy elvették az összes emelt órát, amiben csak az a jó, hogy ha én ezt suliba tudom meg, valaki már halott lenne. Mert csocsó kell, az érettségi meg le van szarva, minek az? Bea tanárnő szerint a kgt és ez az iskola megtanít minket gondolkodni. Gondolkodni? Hát ha ilyen a gondolkodás, akkor köszönöm, de inkább maradok hülye.

Ha már a blogomban így elkezdtem a magyar oktatás megbaszását, jöhet az egészségügy is. Kati nénivel fülészetre ment Anyu. Anyu hetek óta alig bír nyelni. Nem fáj a torka, de nem bír nyelni. Mikor ők következtek, Anyu majdnem megfulladt, mert valahogy alig kapott levegőt, Kati néni halálra rémült, az orvos pedig, ahelyett, hogy csinált volna valamit, csak kérdezgetett, és megmérte Anyu magas vérnyomását. Mert miért ne? Nem kap levegőt, de azért eldumálgatnak, hogy van a család, receptet cserélnek, a vérnyomása nem is magas (miért is lenne, hát csak fuldoklik!), sőt, még egy sminket is összedob. Erre számított az orvos? Mindegy, azt javasolta, szopogasson negrót és menjen el a háziorvoshoz. A háziorvoshoz, aki visszafogja őt küldeni a fül-orr-gégészetre?

Holnap Anyu megy orvoshoz megint, úgyhogy szerintem Folyt. Köv.

(Bocs Gangi, tudom, hogy az egészségügy a szívügyed, de szerintem nem pont ez :D)

Hiába vagyok jó angolból, 30 ezer a vizsga, de nem ártana még előtte egy kurzus, ami szintén 30, mert amikor And' tanárnő közölte, hogy az érettségit is csak 80%-ra írnánk meg, bennem és Orsiban egy világ dőlt össze, ezért kár volt 5 éves angolra jönni, azt vártuk, hogy minimum egy 98%-ra képesek lennénk. Magyarul a pénz miatt valószínű nem lesz nyelvvizsgánk, ami miatt az egyetemre sem vesznek fel, tehát az egész életünket tönkretehetik. Most mondom azt, hogy kapjátok be a faszomat!

Amikor kijelentettem, hogy soha többé nem hazudok, tulajdonképpen már én sem hittem saját magamnak. De mégis sikerült volna jó útra térnem?

Itt az ideje gyakorolni az informatika versenyre. Ez azt jelenti, hogy hisztizve fogok csapkodni, hogy mi a faszért kell ez nekem, és hogy gyűlölöm az informatikát. Pedig nem.

"Egyvalaki azért szeret téged. Még ha el is mész mellettem, akkor is..."

Köszönöm...

Ja, mellesleg továbbjutottam infóból. (És bár még csak megyei forduló lesz, ha azt nézzük, most országos 31. vagyok...)

Engem az új év nem egy buliban ért. Igazából legkevésbé magamról tudtam azt elképzelni, hogy a Szilvesztert Facebook-on fogom tölteni. De megérte... <3 Lehet, hogy ebből lesz valami?