Szombat, hétfő

Szombaton ugyanebben az időben németórán gépezhettünk, és arra vártunk, hogy vége legyen ennek a második órának, és mehessünk haza, mert nincs fűtés. Most megint itt ülök németen és gépezek és arra várok, hogy valaki mondja, hogy mehetek haza.

Eljött a pillanat...

Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Évek óta féltem tőle, de tudtam, hogy nem lehet megúszni, meg fog történni. És igen. Eljött az idő. 4 év után. Eljött a pillanat, hogy órákba telt a megoldás. Meghallottam azokat a szavakat, amit nem akartam, amitől féltem.
"Nem tudom a jelszót..." mondta Norbi és innentől kezdve órákba telt megtalálni a wifi jelszavát, amit úgy tudtunk megoldani, hogy reseteltük.
Tudtam, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor szükség lesz a jelszóra, és senki nem fogja tudni...

Párbeszédek I. - Laptopvásárlás

Anyu vs. Bolti Eladó
- Laptopot szeretnék.
- Ó, itt van ez,1 giga DDR, 320 giga HDD, pontpontpont.
- Olyan nincs, ami 2 gigás?
- Milyen programokat szeretne használni?
- Nem használni, írni.
- Itt van ez. 2 giga DDR, 320 giga HDD. Más színben nincs, és a fiúk nem igazán szeretik a pirosat.
- Nem gond, lánynak lesz.
- Lány létére programozó?

Papírok intézése, közben egy tv eladása is megtörténik. Vissza tér a Bolti Eladó.

- Hm. Lány létére programozó? Hm.

Mint aki halkan belelépett...

Irodalom órán Karinthy verse, amiben kifigurázza Kosztolányit, azaz Mint aki halkan belelépett, eszembe jutatta a veszprémi hazautazást, és tegyük hozzá, hogy bizony nem pocsolyába léptem, ha értitek, mire gondolok. "...egyszerűen rosszul érzi magát" - mondja Tanárnő. Igen, a szagoktól tényleg rosszul éreztük magunkat...