Képi hatás

Várható volt, hogy a tablóképen fog vitatkozni az osztály, és amikor arról volt szó, hogy a tanároknak nem így kellett volna a háttér, akkor közöltem, hogy örüljünk, hogy eljutottunk odáig, hogy van tablónk. De arra nem számítottam, hogy osztályok, sőt iskolák fognak összeveszni a tablón...

Írni, de mit?

Lyukas órában a suli ablakában ülve a (kivételesen) meleg radiátoron, írhatnékom van, de nem tudom miről blogoljak. Lehetne az előző két órában írt duplaórás versösszenhasonlító irodalom dolgozatról, amibe beleírtam, hogy metaforák sora van benne, majd idéztem, csak igazából nem tudom, mi az a metafora... Vagy a tegnapi infoversenyről, és hogy hogyan szívattam meg magam a töridolgozattal, amit nem kellett volna megírnom, mert be se kellett volna mennem...

OKTV új köntösben

Elmesélem az OKTV infoversenyt, mert egy kicsit vicces... főleg azért, mert egy kicsit másképp volt, mint eddig (kezdjük ott, hogy 200 pont helyett idén 400 pontos...)

A feladatok nem voltak nehezek, csak macerás, és kevés volt az idő szokás szerint. Bár szerintem könnyebb volt, mint az első forduló.

Az elmúlt években sokan voltunk, két terem is tele volt versenyzőkkel. Most mindössze 12-n voltunk, abból ketten voltunk OKTV-sek, a többi 10 pedig Nemes Tihaméros (ugyanez a verseny, csak az alsóbb évfolyamoknak). Ez nagyon kevés!

Eddig mindig olyan szépen meg volt szervezve. 9-kor kezdett, de fél 9-re be kellett érni, mert volt megnyitó. Rögtön az aulában regisztrálnunk kellett, stb. Anyuék felvittek megint fél 9-re és zárva volt az iskola! Volt ott egy srác meg egy lány, Dorina, és ott álltunk kint, hiába csöngettünk. stb. Szerencsére pár perc múlva jött tanárnő is. Azt mondta, hogy igazgató úr hozza majd a kulcsot. Előbb jött a karbantartó, ő engedett be. Ekkor kiderült, hogy nincs meg a 109-s terem kulcsa, úgyhogy tanárnő elvette egy másik tanár kulcscsomóját (amin volt vagy 200 kulcs), és odaadta nekem, hogy keressem meg, melyik nyitja ki. Az ajtón pedig két zár is van, tehát minden egyes kulcsot végigpróbáltam az alsó és felső zárba is, mire sikerült kinyitni. Jött Dorina is, tanárnő adta nekünk az ajándékokat (hűtőmágnes, csokik, oklevél, toll, egérpad, stb), és azokat mi rakosgattuk szét a padokra, ott rohangáltunk verseny előtt. Olyan volt, mintha azon a versenyen vennénk részt, amit mi szerveztünk. Ezért kaphatnánk pluszpontot is!

Kinek a pap, kinek a paplan...

Én is megtanultam a karkötőcsomózást, majd a 4. elkezdése előtt gyorsan rájöttem,  hogy ami nekem jobban megy és szívesebben csinálom, az a gyöngyfűzés, és ezen felbuzdulva az unalmas hétvégén és betegen, amikor nem nagyon mozdulhatok ki az ágyból elhatároztam, hogy megtanulom a peyote-fűzést (hering-fűzés vagy méhsejt, ahogy jobban tetszik), előkerestem a pendrive-ról a Bead&Button magazinokat, és belekezdtem egy fülbevalóba:

A felső piros sorok vannak peyote-fűzéssel

Anyu is kedvet kapott, és - bár ő kicsit ügyesebben - összedobott egy fülbevalót:

Párbeszédek II. - Orvosnál

Bemegyek. Odaadom az ellenőrzőmet. Orvos kinyitja, nézi a félévimet.
Orvos: - Történelem miért lett négyes?
Én: - Nem az erősségem.
Orvos: - Van rajz?
Én: - Igen. (Nem látja?!)
Orvos: - Miket szoktak rajzolni?
Én: - (Anyádat!) Amiket a tanárúr mond.
Orvos: - De miket? Csendélet, ilyesmi?
Én: - Igen. (Ön is lehetne csendélet.)
Orvos: - Miért csak két tantárgyból lett dicséretes?
Én: - (Mert a többi tanár irigy odaírni, hogy "di").
Ápolónő közbeszól: - Maximalista... Melyik suliba jársz?
Én: - Közgazdasági.
Orvos: - Táncsics Mihály.
Én: - (Engem kérdezett!)
Orvos: - Mi a panasz?
Én: - (De jó, hogy eszedbe jutott megkérdezni, miért vagyok  itt!) Nagyon a fáj a torkom, a fejem és hőemelkedésem van.