Itt az idő, hogy nevet adjunk a kiscicáknak. Nálunk ez a kritikus, ugyanis elég gyakran változik. Először Béla lett volna az egyik, de kiderült, hogy lányok. Volt már Sajti, Kefír, Joghurt, és egyéb tejtermékek. Jött a Cirka is, de Anyunak nem tetszett. Jelenleg Pötyi és Muki...

Taknosz vadok, kidőtem. De az orvosi váróteremben egy nénin röhögőgörcsöt kaptam egyik barátnőmmel. "Kicsit lát, nagyot hall."

Hmmm, nem tudom, meséltem-e már azt a történetet, amikor a Zsiguli ajtaját úgy becsuktam, hogy többé nem lehetett kinyitni. Ma, amikor szenvedtem vele, hogy egy másik ajtaját csukjam be, Apu inkább odajött, és bezárta, mert nem volt biztos abban, hogy ha én fogom, akkor ki lehet-e még nyitni valaha. Nem volt alaptalan az aggodalma, ugyanis sikerült eltörnöm az ablaktekerő kart. Most már hiába kérdezem, hogy "Felhajtjam?", mert úgysem fogom tudni...

Elmentem bicóval a Gorkij tetőre az erdőbe. Oda, ahova még oviba mentünk egyszer és ahol én nem tudtam akkor jól érezni magam, mert szegény Brigi barátnőm azt mondta, hogy a száraz föld repedéseiből boszorkányok jönnek elő, és én félve ültem az egész kirándulás alatt az óvonéni mellett és vártam a délutánt, hogy jöjjenek anyuék és menjünk mamához.. És csak azt sajnálom, hogy erre már csak egyedül emlékezhetek, és se myvipen, se facebookon nem vehetem fel újra az ovis legjobb barátnőmmel a kapcsolatot, mert az internet nem tud csatlakozni a túlvilághoz. Error. A kapcsolat megszakadt. További információért forduljon internetes szolgáltatójához.

Meghatónak éreztem, amikor leültem, és a kanapé másik végéből a pár hetes kiscica nagy kék szemeivel engem bámulva elindult felém, a göröngyös takarón néhány perc alatt jobbra-balra dőlöngélve odatipegett hozzám, és után megpróbált felmászni a hasamra...

Jaj, csakhogy el ne felejtsem! Üzenném a tegnap Salgón levő két kisgyereknek: nem, Bear Grylls nem halt meg.

Voltam Salgón. Egy kis teszttel meglátjuk mennyire ismertek már engem, és ezzel tulajdonképpen el is mesélődik a történet.

1. A várban sok gyerek van. Erika mit csinál?

a.) Türelmes, és addig körbesétálgat a várban és fotózgat.

b.) Felmegy és lelök mindenkit.

2. A buszmegállóhoz vezető út a vár alatt van közvetlen.

a.) Erika okos, így először a Boszokány-kőhöz, aztán a várba, majd a buszmegállóba megy.

b.) Erika nem okos, így először kimászik a várba, vissza a Boszorkány-kőhöz, majd ismét vissza a vár felé.

c.) Talál egy harmadik utat, ami a legjobbnak bizonyul, de eltéved.

3. A Boszorkány-kőre két út vezet. Erika melyik választja?

a.) A legrosszabbat, életveszélyeset, ahol négykézláb mászik fel.

b.) Természetesen a jobbikat, nem meredek, és nem is hosszú.

4. Lefelé vezet egy út a semmibe. Erika mit csinál?

a.) Semmit. Vállat von, és visszajön.

b.) Elindul lefelé megnézni, hát ha van ott mégis valami.

5. Két buszmegálló van. Erika melyikbe fog menni?

a.) Abba, ahol sok busz jön, így nem kell várni.

b.) Oda, ahol ritkábban jön busz, mert ő a játszótérre akar menni.

6. Erika talál egy levéldarabot a zoknin. Mit csinál?

a.) Sikít, mert azt hiszi, bogár.

b.) Lelöki.

7. Erika előveszi a menetrendet...

a.) ...és megnézi, milyen busz jön munkaszüneti napokon.

b.) ...és megnézi, milyen busz jön munkanapokon, mert elfelejti, hogy vasárnap aztán, és csak a buszmegállóban jön rá, hogy a neki kellő busz nem is jön.

A helyes megfejtés: 1-(meglepő, de) b, 2-c, 3-a, 4-b, 5-b, 6-a, 7-b

Értékelés:

1-3 helyes válasz: Juj, te még nem ismersz engem!

4-5 helyes válasz: Közel jársz, kezdesz megismerni, de még nem vagy biztos.

6-7 helyes válasz: Gratulálok! Te aztán tudod, miket tudok összeszerencsétlenkedni!

Miért van az, hogy a magnóliát mangóliának olvasom, a mangót pedig magnónak?

Hetente kétszer van hét órám, és háromszor hat. De ebbe még előreláthatólag befogunk sűríteni egy kis angolt, egy kis informatikát, és egy kis matekot mert a nagyon hülye kislány benevezett egy csomó OKTV versenyre, és ebből a hülye kislányból az okos tanárok okos kislányt szeretnének faragni. Jébea tanárnő azt mondta, hogy a közgé megtanít minket gondolkodni, és azt hiszem tényleg erre lenne már szükségem. Bár, amikor órán olyat játszottunk, hogy becsuktam a szemem, Heni valahova rajzolt a füzetemre/-be valamit, és nekem azt kellett megkeresni, kezdem azt hinni, hogy még nem vagyok elég felnőtt ilyen komoly versenyekre...

Hiába vagyok jó matekból, és hiába alkotnak rólam az emberek jó vagy rossz véleményt; belülről nem ismerhetnek. Ahogy Horatius mondta (nem David Caruso karaktere a CSI Miami-ból), a tölgy ellenáll minden külsőségnek, de ha belülről emészti valami, a legkisebb szellő is kidöntheti. Ez az emberre is igaz. Egyre közelebb és közelebb vagyok ahhoz, hogy elbukjak...

Csak azért hagytam abba a nyolcadik egyenletrendszernél (ja, mert mondtam, hogy ez két ismeretlenes?), mert egy fontos beszélgetést kellett megejtenem. Szívem szerint még most is folytatnám, de már túl fáradtnak éreztem magam. Bárcsak egyszer a történelmet tanulnám így!

Ritka dolog az, amikor logaritmusos-hatványos-gyökös emelt érettségi feladatokból 3 tetszőlegeset kell megcsinálni házinak, én pedig már az ötödiket kezdem, de még nem szándékozom abbahagyni, ráadásul holnap nem is lesz matek. Hjajaj, vajon hány fokos lázam lehet?

Itt volt az egész nyár, hogy kimossam a táskám, de csak ma került rá sor. Kincseket találtam benne. Összenyomorgatott betétet, köpőcsövet, szétszakadt befőttes gumit, fülhallgatóról elhagyott szivacsot, eltört kulcstartót, és Noéminek kölcsönadott tíz forintost. És ha belegondolok, ha nem mostam volna ki is megtalálom ezeket, de egész évben ott lettek volna. Lehet, hogy vissza is pakolom...

Suliba kéne lennem. De nincs víz. Így én sem. Hazaküldtek.