Egy (ok) a száz közül

Az egyik ok, amiért szeretem a páromat, az az, hogy felhívhatom hajnalban hisztizve, hogy kövér vagyok és utálom magam, vagy sikítozva, hogy láttam valami fényt, amiről később kiderült, hogy egy autó. És még ilyen hülyén is szeret.

A vihar, a biciklilámpa, és az elbaszódott telefon

Amióta Miskolcon vagyok, diagnosztizáltam, hogy egyedül félek az éjszakai viharoktól. Szerencse (?), hogy most még akkor ért ide, amikor ébren voltam. Kezdett "eldurvulni" a helyzet. Ha égett a lámpa, akkor ugyan nem láttam a villámokat, éppen ezért váratlanul ért az amúgy is félelmetes, közelben lecsapók. Ha lekapcsoltam a lámpát, félelmetes volt a folyamatos fény a villámoknak hála. Az áramszünettől tartva az elemlámpát már korábban betáraztam. Aztán megszületett a csodálatos megoldás, fület be, zene és bebújni a paplan alá. Se villámok, se dörgés! Kivéve persze, ha a telefonom nem közölte volna szívből jövő kárörvendéssel, hogy "bocsika", és nem indulgatott volna folyamatosan újra.
...szóval így történt, hogy egy villámfényes hajnalon az ágyon ülve a telefonba leheltem életet összerezdülve minden dörrenésre, s egy ujjamra akasztott biciklilámpa követte minden mozzanatomat.

Kera

Akik a blogomat olvassák, vagy ismernek, bizonyára találkoztak már a "Kera" féle becenevemmel. Ennek származása egyszerűen a nevemre vezethető vissza. Régen kedves Google barátunk, csak egy betongyártó céget adott ki találatnak, azonban ma már létezik a Kera drog és maga a szó jelentése az, hogy "vonzó lány"...

Azért szép

Az utolsó villamosok egyikére várunk az állomáson, kicsit odébb egy rocker csapatnak tűnő 3 fiatal mobilon Class FM híreket bömböltet. Egy mély sóhaj. "Azért szép épület ez a Tiszai!"