Talán ez a szó tudja legjobban jellemezni az életet, nem csak az enyémet. Mire lehetőséget kapunk, mire sikerül, mire megtehetjük, mire alkalmunk nyílik rá, mire ráébredünk, akkorra már többnyire késő. Már nem lehet mit tenni, elkéstünk.
Tegnap történt egy ilyen eset irodalomórán, amikor a fiúk Tanárnőt bántották. Akartam rajta segíteni, vagy változtatni a helyzeten, de nem tudtam. Csak jóval utána tehetném. Amikor már mindegy, már nem lesz értelme.
Viszont egyes dolgokat meg lehet előzni. Legyőztem a gyávaságom csak azért, hogy mégegyszer ne forduljon elő, hogy késő, hogy időben elmondhassam, amit szeretnék. Szembe kell nézni néha a gyávaságunkkal, mert le lehet győzni! Nem ugyanaz gyávának lenni, megfutamodni, mint félni. A dupla vagy semmit azért találták ki, mert néha tényleg mindent fel kell rakni egy lapra, de nem mindegy, hogy hasraütésből rádobom, vagy előtte kicsit utánajárok, hogy mennyi esélyem van a vesztésre. Csak egyre kell figyelni: ne legyen túl késő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése