Kornyikálás csapó egy.

A tegnapi szerenádunk elég jól sikerült, voltunk Lapújtőn ofőnél, kedvesen fogadott, örült nekünk, meglepődtünk, hogy mennyien jöttünk össze, és véletlen megittuk az utolsó üveg borát, valamint a buszsofőr nagyon szeretett minket, amikor oda-vissza ki kellett adni 12 jegyet, és nem tudja, milyen szerencsés, hogy a többi 12 kocsival ment. Aztán a Vásártéren voltunk tesitancinál, aki az erkélyről dobálta nekünk a puszikat. Aztán még az elmúlt napokban volt ballagási meghívás és a meghívás a ballagási meghívásra; magyartanárnő hamar ment ki óráról, hogy leplezze, hogy megsirat minket; és sok lehangoló búcsúzkodás. Holnap lesz a közös szerenád, valamint akttanárnőt is meglátogatjuk, de azt hiszem, hogy én már csak tátogni fogok a ballagáson is, mert sikerült megbetegednem. Remek az időzítés, mert ha így haladok, kibasznak érettségiről, mert a folyamatos köhögéssel és krákogással zavarom a többieket. Élet, imádlak!