A barátságot sok mindenhez lehet hasonlítani. Olyan, mint egy drótsodrony. Gyerekkoromban csodáltam az erősségét, azt hittem, örökké tart. Észre sem lehet venni az apró kirojtozódásokat. Majd lassan egyre több szál szakad el, de csak legyintünk, hogy nincs annak semmi baja. Végül értetlenül állunk, amikor már alig tartja valami. S inkább félre rakjuk, mint szép emléket mintsem hogy végleg elszakadjon. Néha elővesszük és gondolkodunk. Mikor kopott el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése