"Izzik bennem még pár zsarátnok,
de nem vagyok jó már barátnak.
Magamhoz sincsen már türelmem,
nemhogy a más baját füleljem.
(...)
Csak a nevetés változatlan,
vagy majdnem az, kivár, s kicsattan.
Felröhögjük, mint régi slájmot,
mindazt, mi bánt, mindazt, mi bántott."
(http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/56548/lovasi-andras/kerthelyiseg-zeneszoveg.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése