Vannak, vannak.

Vannak (béna) pillanatok, amikor az emberi teremtmény szégyenének érzem magam. Például akkor, amikor egy fogkrém darabkát belekatapultálok a szemembe, aminek következtében fél liter könny zúdul ki, és utána a maradék fogkrém egy részét sikerül a hajamba kenni (nem, nem a belógó végére, hanem a fejem tetejére).