Pénteken délelőtt bent vagyok az egyetemen. Különösebb dolgom már nincs. Ülök az egykori tanárnőm irodájában, hármasával tömjük be a ropit, és beszélgetünk. Mindenről. A kurzusokról, a hallgatókról, karrierről, családról, gyerekvállalásról és a távol lévő szeretteinkről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése