Ülök az erkélyemen, kortyolom a kávét a hűvösben. Már nem vágyok rá, hogy sokáig aludjak. Nincs mitől menekülnöm. Kissé vakít a Nap, hunyorogva a távolt nézem, az autókat, ahogy jönnek, mennek. Csupán egyetlen egyre várok, hogy jöjjön. Közben mosolyogva üdvözlöm az új reggelt. Az új életemet.