Heteken át gyülemlett bennem a stressz, ami tegnap végre kitört belőlem. Ugráltam a kanapán, miközben pingponglabdát dobáltam a falhoz, és a hangszórókból maximum hangerőn üvöltött a this is radio hardcore, ready to dance. Két gondolatom volt. Az egyik, hogy ha dédapám még élne, akkor most kapna szívrohamot, hogy mi művelek a lakásában, a másik pedig az, hogy az ember sosem nő fel igazán.